Őrangyal
Üzen az ég
Ódon, öreg ház takaros
szobájába lépvén sparhelt
mellett ott ült anyám csendben,
nem szólt! De jó meleg van!
S e mondat még sokszor
elhagyta ajkam!
A sötét szobában ülve,
egyszer csak hallom hangod felcsendülni.
Fájdalmasan felszólítasz!
Segítségért kiáltsz!
Nyomom a pedált, futnak a kövek
Fekete gyöngysoron gurulok
Ami mindenhová elvezet
Haza is visz egy út
Hol van hazám, jól tudom
Csak azt nem hol az otthonom
Most ebben a pillanatban csak a múltban járok.
Emlékképeim beugranak, s teljesülnek az álmok.
Tükörben látom arcomat, fényesebb sose volt ettől.
Mintha valami maszk volna rajtam, mi éltet, s nem öl.
l
Van egy érzés, mit mindig érzek,
Tudom, hogy ott van, s vigyáz rám,
Néha fülembe súgja, itt vagyok
Csak figyelj rám, az őrangyalod vagyok.
Ha felnézel, nem látod,
ha fülelsz, nem hallod,
ha figyelsz, nem érzed,
ha kinyúlsz, nem érinted.
Űzd el a gonoszt
Jégcsappá dermedt, fagyos a szív...
Szerinted miért vagy mázlista?
Miért élsz túl mindent?
Ki segít neked,
ha barátod már nincsen?
Ezen a világon csak azért vagyok én,
hogy ott táncoljak a Te házad tetején.
Hogy lenézzek onnan, és lássalak Téged,
majd óvjalak, amíg szerencséd feléled.
Azt hiszed, hogy megfagyott,
de gondolatom ott ragyog,
melletted jár szellemem,
az idő múlik végtelen.
Őrangyalom hol vagy mostan,
Mikor rád a legnagyobb szükségem van?
Itt hagytál már te is engem,
Nem maradt már senki nekem.
Rám osztott angyal, te valaki másé lehetsz,
Miért csak ahhoz értesz, hogy engem rossz útra vezess?
Tudtad, hogy jó vagyok, csupán szeretetre vágyom,
Gonosz árnyak kínoztak, és te hagytad, hogy fájjon.
Csodás béke és csendes nyugalom árad szét mindenhol.
Széttárt karokkal repülök. Olyan közel van a Hold!
Élénkzöld fű, égszínkék ég, fények, fények mindenhol.
Varázslatos, bódító illatok. Fák, bokrok, csodaszép virágok.
Olyan boldog vagyok!
Régóta repülök, de mégsem tudom, hová is tartok.
Mikor erejét veszti a lélek,
bezárulnak előtte az ajtók,
s hitet vesztve félnek
a szív mélyén lakók.