Online
Az online tanulás rémálom,
Ha vége lesz, azt nem bánom.
Ma is egyedül vagyok, de mégsem.
Ablakok nyílnak a monitoron.
Tizenhatan workshop keretében...
nincs szédülés, nincs tömegiszonyom.
Neterdőben a fák alatt,
Virágok közt jártam,
Jómagam így "hipertéri
Locsolóvá" váltam.
Randi helyett ő szkájpol,
Csók helyett inkább lájkol.
Ölelés helyett megbök,
De csak kedvencnek jelöl.
Mentett fájlokkal végzek reggel óta,
mint Robespierre modern utódja,
a Delete gomb az én guillotine-om,
több száz oldal vár még a nyaktilóra,
majd bánni fogom, de őszintén szólva,
ezen most éppen nem gondolkozom.
Felmegyek a netre,
e-maileket írok,
ékezetek nélkül
érzést továbbítok.
Kattog az elme,
Írja a kéz,
Villan a website,
Tágul a tér...
Valóság partjaitól elszakadva
megszüli a világ online magzatát,
érzékeny műszerem görcsbe rándul,
s álmodok egy újabb galaktikát.
Köröttem most ébred a város,
arcomba robbant már a vekker.
Ínyemet új nap íze rontja,
gyomromban benne ég a reggel.
Bárhová megyek, mindig magammal viszem a laptopom,
ha nincs kéznél, akkor ott van az okostelefonom.
Bosszankodom, ha nem elérhető sehogy se a wifi,
mert Facebook nélkül én egy napot se bírok ki.