Önismeret

Demeter Gabriella

Köszönöm

Gondok viharában
néha forgószél vagyok.
Ezernyi felleg alatt
csak szerelmed ragyog.

Tovább...

M. Laurens

MONDD MEG HÁT!

Mondd meg hát, mit is építettél,
Ha nem maradt belőle sem kő, sem tégla.
Hasztalan leírt szavaidnak
Volt-e némi: maradandó hozadéka?

Tovább...

Student-w-Poets

A tudhatatlan igazság

Százezer költő, szónok és író korát éljük,
Holott minden ezer is egy, ha ugyanazon hangot fújja...

Tovább...

Mondok Judit

A költészet szerelmese

Írok, az élőholt érzéseket papírra vetem,
magjaimat vetem el könyv-ültetvényeken.
Írok, hogy ami fájt egyszer tinta és papír legyen,
addig míg nem múlik, csak írok türelmesen.

Tovább...

Bánfai Zsolt

Éjidőn

Úgy gurulnak előttem az elhasznált évek,
mint gesztenyék játszó gyermek előtt,
s velük hűlnek a foszló, színes álmok,
születnek és törpülnek a valóságok -
ráncok fáznak meredten kemény tükör előtt,
az elpergő időt siratva szőnek át, mint
hajdan színes álomparkban ottfeledett fák tövén
a moha - ahogy ágat, vesszőt, indát, mindent benőtt -...

Tovább...

M. Laurens

A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA

Vagyok a költészet kivert kutyája,
Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,
Kinek hasztalanul csahol pofája,
Fenn kutyába sem veszik, csak a tetűk.

Tovább...

Mező Kornél

Otthon

Kérdezi tőlem a nyár zivatarja, a lányos, a langyos
békehozó, hogy vágyom-e máshova szerte e Földön -
szállni a felhőn szem horizontján túlra, ha hangos
gépem az éj tenyerébe bebújt. Míg másfele töltöm
napjait évnek, s ritka, ha járom városom útját,
otthon a hely már mind, ami porral lepte cipőmet.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Álarc

Rajtad van, rád rakódott.
Húznád, tépnéd, ez nem én vagyok!
Hogy került rád, már nem tudod.
Rád ragasztották, vagy Te ragasztottad,
hogy vedd le az álarcodat.

Tovább...

Horváth Richárd (A Lélek Bohóca)

Rossz lennék?

Rossz vagyok. Hisz rossznak születtem,
egy rossz világban, rossz ember lettem.
Rossz a testem és rossz a lelkem,
Rosszra gondolok, és rosszat tettem.

Tovább...

Horváth Richárd (A Lélek Bohóca)

Ének énbennem

Egy költő vagyok, rímfaragó poéta.
Okoskodó, önpusztító, szószátyár próféta.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Gondolatok

Az ostor fáj,
az ember húsába váj.
Fáj a lélekölés,
nehéz az újra éledés.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Híd

Valami szépet szeretnék átadni,
Egy pillanatra téged láttatni,
Hogy arcodon mosolyt lássak,
Hogy egy kis boldogságot hozzak,
Hogy tied legyen csak e pillanat,
Építek hidat egy gondolat alatt.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Őszutó

Kabátot adtál rám, én mégis fáztam,
önmagam lelkét nem ruháztam.
Vezettél, de egyedül ballagtam,
tükrömet kerestem, elhagytam.

Tovább...

Mező Kornél

Árulás

Kr. sz. e. 336

Hős Bukephálosz patája koppan
Korinthosz antik külperemén,
sörénye éjszín lángként lobban,
kékszemü óriás, isteni mén.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Imával nyert csaták

Hitted volna? - gardróbban is lehet imádkozni,
templomod az, ahol szívből tudsz hálát adni.
Ott és bárhol meg lehet világosodni.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom