Október 6.
tizenhárom szerelemből az élet
felnőtt majd hőssé lett az út világos
csak a döntés sötét mit hoz ítélet...
Gyászba borult nap,
égbekiáltó,
hős vereségért
jár a halál?
Szomorú őszi nap
1849. október hat!
A szabadságharc
tizenhárom hősét
az aradi várnak
börtönébe vitték.
Szomorúan kel fel a nap e napon,
Jó emberek hullottak el Aradon.
13 magyar vitéz őszinte hite
Őket mégis a halálba vitte.
1849. október 6. emlékére
Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat, de egy fa
odanőtt. S az árnyéka halk szavú csendet
Föld kinek méhe fogant újra
s teremteni kész vagy hőst
milliót a homályból
csillagos égig emelni
gyászból e hont
leborulva áldlak
Szívemen a gyásznak
koromfekete leple...
Ne legyen ma senkinek,
senkinek jó kedve!
Adjon`isten, ha nem adott
gróf uramnak szép jó napot!
- hajlít kétrét a tisztelet
Sárvár mellett egy öreget.
Várfogságra ítéltették.
Főbe lőtték. Kivégezték.
Kötél. Golyó. Hóhér bárdja.
Kín. Keserves könnyek árja
Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Európa szívében, két folyó ölében,
délceg napos pusztán, sötétben Világosnál.
Egy nép sorsa ott eldőlt, idegenként bömbölt,
saját földjén hagyta, hogy idegen nép tapossa.