Oktatás
Padba ült a kis csellengő,
csilingelt a sulicsengő,
ide kellett érni nyolcig,
táskájában furcsa holmik
Egyszer, március közepén
Feleltünk: Kristóf és én.
Az én feleletem hármast ért,
Kristóf felelete négyest ért.
Mindenki helyesírás-szakértő, csak én nem?
Ezt amúgy komolyan kérdem.
Üres padok, teli lelkek,
Ősz elején hova lettek?
Zsongó termek,
Elvetett tervek.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Nekem olyan tanárom volt,
hogy mindenért rám szólt.
Ha valakire sokat mért a szeme,
mindjárt tudta, hol a helye,
mert szigorú volt a tekintete.
Negyvenöt perc, az óra ketyeg.
Ezek a percek kegyetlenek.
Győzelem vagy bukás, ez a tét.
A Pitagorasz tétel maga a vég.
Általános (iskolai) szösszenet
hétvége
/SZORGOS Anyuka/
Nem értem, hogy mit csinálnak az iskolában a gyerekek,
amikor a hétvégén mindent én tanítok meg.
Elérkezett szeptember első napja,
a diákok visszaülnek az iskolapadba.
Utcák és a buszok megtelnek velük,
nagyon álmos még a fáradt szemük.
Elérkezett a nyár legutolsó napja,
Számlálhatatlan a diákok szomorú arca,
Újra megkezdődik az iskolapad-koptatás,
Megint hallható lesz a krétanyikorgás.
Szeptemberi szél fúj
harsogva indulót,
s terel iskolába
éretlen nebulót.
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bánt
minket s ránt le a sírásba?
Az iskolába épen vonulunk mi, diákok,
mint túlterhelt gyerekek.
És az órák alatt felelések folynak,
felelő gyermekként mindent megpróbálunk
mi, túlterhelt diákok.
Úgy vártuk a nyarat, mint a messiást,
minden iskolás számolta a napokat,
mikor lesz, hogy végleg kicsöngetnek már?
"Ha egy tanár nem elegendő
az összes tárgy megtanítására,
akkor hogyan várhatják el,
hogy egy tanuló minden
tárgyat megtanuljon?"
Előszó
Egy lányról fog szólni e hosszabb versike,
aki az utóbbi időben mindig késésben van, szegényke.