Nosztalgia
A vonatra várva
Karom a karodra fonva
Beültünk a váróba.
Az egyik padra.
Velünk szemben a karácsonyfa,
Arany és kék díszek rajta
Szívünk nosztalgiára hívta.
Jaj, bizony nagy izgalom van,
nyaralni megy a család.
Két kisfiunk alig aludt,
úgy várják a nagy csodát.
Egy jéghideg verem közepén ülök,
Sajnos beléd estem, kedves verem,
Fejemet a falba verem, felhördülök,
Az élet hogyan lehet ily kegyetlen?
Halk kérésetek majd megértésre talál,
Ez a benső harc néha
Elvesztet, beborít, felölel, szétdarál.
Meg nem fogalmazott sugallatként jött,
Könnyed mozdulattal köntöst öltött.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Amerre én jártam, ott vadrózsák és csipkebokrok nyíltak,
a falu, a lak között járva-kelve a vasúti pályára híttak.
A pangét oldalak mentén, ámulatba ejtően virultak,
s én a talpfákon ugrálva daloltam hangosan magunknak.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Magunk között mondom, de csak halkan,
valaha csentem, ha volt rá alkalmam.
Babákat akartam, jogos javaimat,
hogy vághassam, fonhassam hajaikat,
öltöztethessem, takargathassam,
és karjaim között ringathassam.
Emlékszem, hogy mennyire utáltam,
pokolnak a legmélyére kívántam.
Sokkal jobb volt, már belátom,
nem becsültem, úgy sajnálom.
Hol a tudás kezdődik...
Emlékszem, mikor óvoda után iskolába kerültem,
megnyílt egy új és hosszú út.
S a szükséges tudás elsajátításába merültem,
az óvodai ismerősöknek, emlékeknek mondva búcsút.
Merengés osztálytalálkozó előtt
Ezer éve volt, hogy nem gondoltam erre,
pedig akkoriban minden áldott este.
Te voltál az első, akivel próbáltam,
kikacagtál, mikor reszketett a lábam...
Orgonából vittünk csokrot,
Szeretetből fontunk fodrot,
Margarétát tűztünk hozzá,
Rigókórus dalt komponált.
Az volt ám az alkalom!
Similabda, luftballon,
fehér vászon végszámra,
szalag lányka hajába
Egyedül vagyok, és fáj nagyon a magány,
tegnap még hangod hallottam,
számon éreztem égő csókjaid ízét,
ígértél minden szépet, és jót,
ígérted, hogy enyém a szíved.
"Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,"
Nekem hű bölcsőm a Balaton és a hegyek
Szeptemberi napfényben megcsillanó tája.
Szellőrózsa mézcseppjéből jöttem világra
S bízom, szirmai neszével alkonyodom el.