Nosztalgia
Gyermeki létem boldog örömére
kalandokat írt a sok szép nyár,
reggelente poroszkáló tehéncsorda
békésen vonult a Csöglei főutcán.
Temetőben
Elporladunk idővel,
márvány marad nevünkkel...
Nosztalgiatúra az ikrázó tóra!
Vén lazacvédegylet
Vadvízi úszás fel a zuhatagon,
Közös pihegés egy csöndes kis tavon.
Tiszta gyermeki tekintet,
Romlatlan jellemek
Tekintenek a facebookról,
A régi idők ezelőtti divatja...
Rózsa egy sárguló könyvben.
Emlékként lebegsz előttem.
A romantikát kinőttem,
de vágyam túlnő egy képen.
Szeretem a régi éjszakákat,
Gyermekkorban megélt kis csodákat...
Csak egyetlen órát vihessek
magammal a kacagó nyárból
oda, hol téli ködök lesnek
s már lopakodnak fáig fától.
Hajrá
Amikor nem pénzért rúgták a gólt,
Amikor a futball sportszeretetről szólt,
Amikor a klubcsapatok a kerületben laktak,
Nem vásárolt sztárok lelkesen futottak...
Kapkodom, szívom - de nem elég,
kicsit kóválygok, szédülök tőle...
A régi emlékek újra feltörnek,
Áthatolnak testemen,
Bizsereg mindenem,
S Te újra itt vagy velem.
Csönd vesz körül.
Az az igazi, mély csönd,
ami csak téli éjjel borul a világra,
amikor hótakaró alatt ordít az utca,
de néma szavait senki sem hallja.
Gyermekkorom képe villan fel előttem,
gondolataim még papírra vettetem.
Bemártott, új tollal épp levelet írok,
hogy serceg a papír, amint fogalmazok.
Te rózsás arcú asszonyom
arcod nap aranyozza
végig-pereg homlokodon
akárcsak a harmat
ahol néztelek az ablak tükrén
jéglegények...
Tavaly nem találkozhattam velük,
Kikkel társak voltunk négy évig.
Jóban-rosszban, ahogy mondani szoktuk.
Eltelt az idő, felnőttünk, ki erre, ki arra,
Többfelé ágazott el közös utunk.
Holnap gyásznap
Ma átnézem a fiókokat
Majd a fekete márványlap
Bearanyozza a napomat