Nőnap
Kendőbe van kötve a szeretetem...
Hogy kéznél legyen, a vállamra vetem...
Nőnap van
A nő, testvér, feleség és netán a nagymama...
A nőnapnak, az ünneplésének most van a napja.
Nem találtam jácintot,
majd mégis találtam,
az utcán árulták nagy tételben,
a fehér, kék, rózsaszín, fürtös virágfejek
illata varázslatos volt,
de drágák voltak a jácintok,
így nem vettem neked,
pedig holnap nőnap...
Mint ér, melyből csermely
s patak kerekedik,
kezdi a billentyű
a méla dal lépteit.
Lány, Édesanya, Nagymama,
Ők az életünk dallama.
Lelkünket lágyan ringatók,
csókolni, imádni valók.
Nélkületek sötét, borús az ég,
Nélkületek a szó csak üres beszéd.
odasúg a szépség
valamit minden nőnek
mikor az anyaméh
átadja őket a teremtőnek
édesszóló édesanyák
titkait őrzik az időnek
nőből lettek s nővé lettek
kiáradnak a világba...
Ha
Szeret,
Nem ismer
Gátat, határt.
Adja mindenét...
Védjük, tiszteljük, becsüljük a nőket,
szép virággal lepjük meg őket.
Töltsünk el velük sok romantikus estét,
adjuk át nekik szívünk szeretetét.
...Dölyfös férfiak
Kérjük a
Szabadságunkat
Magukat keltető
Csóró dzsigolók
Remélem a pénzemért
Egy jó szót is kapok...
Tiszteld, becsüld Őt
Tiszteld és becsüld Őt,
Lásd meg benne a Nőt,
Ha: kedvesed, anyád,
Húgod vagy nagyanyád!
Hátratett kezében ott
megbújna a virág, majd
átadva nékem, a szívem
felkiált, ez már kijárt!
És végül lettek ők,
a csodálatos nők,
mert a bölcs Teremtő
tudta, hogy a káoszban
rendet csak a nő tehet,
s nyugodt álomra...
Nincs a világon titokzatosabb,
nincs a világon bámulatosabb,
nincs a világon varázslatosabb,
mint a nő, a nyers, letisztult erő...
Bőre, mint a legnemesebb rózsaszirom,
Kezemet levenni róla alig bírom.
Égi fény ragyogja be a puha arcát,
Simogatnám akár egész életen át.