Női lélek
A nő a friss kút,
Vizét örök gyermekként ihatod,
Helyéről nem mozdul sosem,
Szomjazva megtalálhatod.
Halló halló figyelem
Fiúk a lányokat nézzétek
Mily kecses formás mind
Lángol értük a sok férfiszív
Na lám...
A nőnap oly pitiáner vigasz,
Elnyomás utáni, derűs grimasz,
Mint halottnak egy szál rózsa,
Figyelem egy évre elszórva.
Ó, a nő az örök talány,
Néha rejtélyes,
Néha vagány.
Szemében ott az egész élete.
Most pedig, Férfiak, hozzátok szólok,
köszönet, hogy velünk, Nőkkel, tisztelettel bántok,
s mindazért, hogy védelmeztek, ha kell,
s mi büszkén felnézhetünk Rátok, s szeretettel.
Számtalan érzés, gondolat és féltő érzés.
Öröm és bánat fut végestelen-végig...
A női lélek megfejthetetlen,
benne lakozik sok rejtelem,
melyhez az út egyenesen vezet,
és ez nem más, mit az őszinte szeretet.
Nőként élni igaz mérték, kívül, belül tiszta érték.
Segíteni, teremteni, másokat is megemelni.
Erőszak ellen!
"Ne bántsd a fát", védd a szépet,
Nőnek kell a békés élet,
szeretetre Ő is éhes,
ezért ne bántsd Őt sem, kérlek.
Nőnek lenni érzésben szép és jó,
Felhők közt is ragyogni fenn a magas égen,
Gyöngédséggel, érzelemmel bimbókat hagyó
Rózsaként nyílunk ki szíveknek kertjében.
Mint lágy szellő, amit épphogy csak érzel,
mint kelő napsugár, mely harmatot érlel,
mint hamvas szirmon csillanó, illatos pára,
mint Hold fényén táncoló pillangó szárnya...