Nő
Ősidők óta
kergetjük egymást,
ősidők óta
játsszuk ugyanazt,
- kettétört egész
játékba küldve...
Egy csajt flörtölésre,
egy lányt szívtörésre,
hölgyet udvarlásra,
kisasszonyt társalgásra,
férfi-barátnak nőt,
másik mellé szeretőt...
Ajh, ti nők, ha tudnátok,
Hogy egy mosolytól
Mily fény száll rátok!
- a hatodik napon -
Benned lakoztam...
parazitád voltam, oldaladon
csüngtem...
Elfogadtam Kisherceg rózsádat
Levetettem borostyán ruhámat
Árvalányhaj kunyhómban...
Lehet metsző hideg, havas zord tél,
mint gyönyörű virág, a Nő kikél...
A Nő, mint virágszál,
Száll, mint a kismadár,
Kismadár, ki párra vár
Vár, mint esőre a virágszál.
úgy csücsülsz az ágyamon
mint fák tövén a bolond gomba
ormótlan nagy ormány
annyira szép hogy már ronda.
Nőnap alkalmával, virágot a virágnak,
a női bájokat megmutatni a világnak.
Anyák, Mamák, Unokák és gyerekek,
mindenkit elránt ma a női szeretet.
A kárhozat völgyén nő egy virág,
Hol hervadnak az imák...
A szíved kulcsát a tengerbe dobtad...
Mától én szabad leszek! Ezt te mondtad,
S hitted, hogy a szívednek nem lesz foglya,
Aki bármikor szívvel átkarolna,
S így a "büszke nőt" te sohasem hagytad,
Hogy a te külsőségedet elhagyja,
Sőt, néha még erőltetted magadra...
A nő kit régóta a fák suttogása vonz, elhúzza vágyait
A nő ki reggel felkel, sohasem álmodik.
E nő kit én szeretek sosem vallja át dallamom játékát
Titkolja irántam érzett szerelmi áriáját.
Nyári sminkje elfolyik a fának.
Sír, mert az ősz elveszi nyári báját...
Azt mondtam, nem bonyolítom tovább,
De rájöttem, nem irányíthatom akaratát,
Rájöttem, hogy kis pont vagyok a világban,
Csak egyetlen porszem a sivatagban.