Nem félek
Már nem félek a sötétség zord urától.
Nem rettent meg az édes álmok hiánya.
Magamba ölelem éber éjszakáim,
S feltörő vágyaimmal szállok vitába.
Nem félek a haláltól,
jönni fog az magától,
nem tartja fel semmi sem,
akármi is a hitem.
A kín és a fájdalom megtanít élni,
Műszerrel azt már nem lehet mérni,
Hogy mennyit nyeltél, és mennyi van vissza...
Én már nem félek, nem futok előled,
Haragodból gyűjtöttem minden erőmet!
Minden pofonoddal csak erősítetted a szívemet.
Hiába kínoztad, gyötörted a lelkem, az élettől mégsem vetted el a kedvem!
Nem félek attól, hogy egyedül leszek.
Mert magamba bármikor menekülhetek.
Nem félek, hogy majd csalódnál bennem,
mert másnak gondolsz, mint ami vagyok,
és szemed rám többé majd nem ragyog,
a szívem az esélytől meg nem retten.
Édes Mánya
Nincs napon, hogy ne féltenélek,
Félek attól, hogy elveszítenélek.
Zokogógörcsök törnek rám hirtelen,
A teljességem gyakran csak színlelem.
Még a holnaptól nem félek,
Mert itt vannak a ma gondjai.
Még a holnaptól nem félek,
Mert fognak még a ma láncai.
Tőled nem félek,
Izzó, nagy élet!
Zúgnak remények,
Súgnak meséket.
Ha úgy akarja az élet,
hogy el kell majd mennem
Nem félek a sorsomtól,
miről számot kell tennem.
Már nem félek, a könnyeim letörölni,
Melyek a bánat gyermekei
Ciripel a tücsök, fúj a szél,
Van egy fiú, ki többé nem fél.