Napszakok

Jurisin (Szőke) Margit

Vers szülte e versemet...

Jól aludtam, csak túl keveset,
Így alig látom a kék eget,
Borús az ég, kék nem is lehet,
Vajh, milyen? Megyek, mosok szemet.

Tovább...

Kustra Ferenc

A falon táncot járt a kezem árnya

Az éj kárpát-táncából kikandikál sok-sok fényes csillag-gyerek...

Tovább...

Kustra Ferenc

Villámlik és halkan szól a szitár...

Indiai nyár

Villámfény füzér
Lett ragasztva az égre.
Szívszaggató hang...
Nyarat idéz a határ,
I-á-zik egy vadszamár.

Tovább...

Kustra Ferenc

Sötétség birodalma

Az ég így estefelé veszít áttetsző
Kékségéből, a Nap meg már a lemenő
Szinét veszi fel, narancs változatait,
Melyek szépek és a sötét ellen rikít.

Tovább...

Kustra Ferenc

Skarlátvörös vérsugarak

Este van este, van, aki nyugalomban.
Én meg csak nézem a Napot, mosolyomban
Látszik szeretetem, mit érzek iránta,
Lemenése közben csakis őiránta.

Tovább...

Kustra Ferenc

Este bíborfényben...

Alkonyi bíborfény kápráztat,
Lelkem, a bíborfényen vágtat.

Tovább...

Kustra Ferenc

Naplementében...

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok,
Tudomásul veszem, a nappalok halandók...
Mi vagyok a világban... arc nélküli senki,
Az utcán sem köszönnek, de rám néz mindenki.

Tovább...

Steel

Nap végi halkulásban

Még fehérek a felhőrajzok odafent,
árnyéksellők úsznak elő barkák alól,
de a fénygyöngyözés mindjárt oda lesz,
és a csönd harmóniája földalol.

Tovább...

Steel

Alkonyi március

Halovány, almaboros az Ég-távol,
majd ahogy fényalvóvá válik a tér,
mézbőre kipirul, akár egy kacér
lánynak, és csillagparázslásig lángol.

Tovább...

Steel

Születő télben

Szinte áttetszők a rózsás halványságok
pirkadat idején, mikor pohárra hűlt
leheletként hideg a szél. Barnás sávok
az avarminták, aranyuk, pírjuk elnyűtt,
most úgy hevernek földek asztalán, akár
összeszáradt datolyák. Ködpikós a határ

Tovább...

Steel

Napnyugvó

Akár szétfújdosott pitypangok, szállnak
földig a fények most a csend idején,
s látszanak a jegenyék óriás tujáknak,
árnyukat növesztve, szélnek libegvén.

Tovább...

Kustra Ferenc

Fény-sötét... (Naplementében)

Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét féltőn ölel át,
Egyesít az ég és föld között a semmiség terén át.
Elmegy a napfény, messzi útra indul,
Terjed a sötét és úgy, vakon kivirul.

Tovább...

Kustra Ferenc

Szép naplemente...

A szép naplemente, csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet, és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk
A világról, közben a hitünkben elmerülünk.

Tovább...

Berecz Magdolna

Téli éjszaka

Libben az éjszaka puha takarója,
Csillagok álmait ő váltja valóra.

Tovább...

Mezei Marianna

Az Este

Ülök elmerengve
álmokat kergetve
érzem, nem lehet messze,
s nem tudom mit akar,
de ölelve betakar
tüzet csihol szívembe.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom