Napsütés
Ha a bársonyos napsütés
egy varjat károgásra késztet,
az árnyékában sincs - a kis
pacsirta könnyed énekének...
"A vén diványon hentereg a Nap,"
Esőért szusszan virágok kelyhe -
Szikkadt göröngyöt izzad a talaj,
Sápadt fűszálak közt szilva erjed.
Délidőben oly`
Tüzes a búzatábla.
Nap nem kíméli.
Lélegzik a táj.
Tavasz táján... tél közepette...
Renga-láncversben az évszakokról
Nyárias tavasz
Befedi mind a tájat.
Hajnal még hűvös!
Borús az idő,
Ónos eső csepereg.
Szikrázó víz és virágos város
vonzza a számos látogatót;
szökőkút árja, vízsugár tánca
elvarázsolja az átutazót...
Ahogy az őszi nap sugarai gyengéden megérintenek,
Úgy érintik meg szívem az elmúló érzések.
Mikor az őszi napsütés simítja arcod
Mint festő keveri színeit a palettán,
a természet úgy játszik festői szépségével.
Bizony, sok idő kellett, hogy rájöjjek arra,
Hogy az agyam jobbra húz, de a szívem balra.
Sok idő az is, míg egy szív begyógyul,
Mert az ember vagy megnyugszik, vagy magába fordul.
Fényes napsütésben
kivirul a lelkem.
Szerény örömében
semmi kétség nincsen.
...Nézni a füstös, kék eget,
S a zöldellő, hamvas füvet,
Érezni most a lágy szelet.
Aki nem táncol velem az esőben, nem lesz velem a viharban sem!
Aki pedig a viharban nincs mellettem, nincs rá szükségem a napsütésben!
Kora őszi napsütés matat
Egy magasságban a házakkal
Lassan megfordul, hátat mutat
Mit sem törődve az árnyakkal
Mögöttünk annyi hónap, hét:
elmúltak a Halottak napi dolgok,
itt vannak a szürke hétköznapok.
Hangod loptam a kába zűrzavarban,
sirattam magamban a tágra nyílt eget.
Siettem hozzád sápadt napsütésben,
futottam, ha az eső megeredt.