Nagyon fáj

Mezei Marianna

Nagyon fáj... mert nem élsz

Mint fákról az ágak,
törnek a remények,
sírva jajveszékel
a betyár idő,
megfoszt a fénytől,
Nap melegétől,
felszisszenve sajdul,
mint rossz fog a hidegtől.

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... Kereslek...

A temetőkapu
szélesre tárva,
rozsdásan nyikorog,
mintha hívna, várna,
gyerekek jönnek,
gyerekek mennek,
szeretnek, ölelnek,
nem engednek...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... álmodtam...

Álmomban sétáltunk,
s fogtad a kezem,
figyeltük a várost,
az autók rohamát,
a kereszteződésben
fékezők hadát,
a lámpák villanását,
néztük a rohanást...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... hideg szél suhan...

Hideg szél suhan, süvölt a fák fölött,
sír a sok felhő, issza a szomjas föld,
bennem meg zokogva jajszó kél, törne föl,
de némaságba fullad a fáj, a benső...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... Őszül

Potyognak a gesztenyék,
nem lesz tőle könnyebb,
legfeljebb a fának
ledobva a terhet,
mert mikor alattuk
magányomban járok,
hullanak a könnyeim
és lelkemből fájok.

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... Őszbe öltöztetlek...

Őszbe öltöztetlek,
ünnepi díszbe,
betakarlak majd
színes falevélbe,
gesztenyéből teszek
kis keresztet rád,
tobozkoszorút,
hogy ne fázz.

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... mert érzek

Különös fény volt,
az vett körül,
belélegeztem...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... Ma nem sírnak a fák...

Ma nem sírnak a fák, nincsenek könnyek,
mert azok róluk, mint jégcsapok függnek,
és alattuk egyedül oly magányos vagyok,
már nem tudok sírni, csak megyek, hallgatok...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... ipi-apacs

Bújócskázol, játszunk,
ipi-apacs, mondanám,
de nem látlak,
nem hallom hangodat,
kergetőzöm együtt
a levelekkel,
néma játék ez
a képzelettel.

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... hallgatom a csendet...

Temetőt látogat
szomorú szívem,
húz, feléd vezet,
gyönyörű gyermekem,
névnapi csokrodat
nem adhatom át,
hiába szeretted,
illatuk messze száll.

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... Messze vagy...

Köveken lépkedem
száraz, üres kedvvel,
hagyom magam vezetni,
s ahogy a Nap perzsel,
hangulatom fásult
gondolatba gázol,
kitartóan követ, és
úgy érzem fázom...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... már nem...

Ajka már nem nyílik panaszra,
könnyeket nem ejt zokogva,
nem kér, hogy anya, vegyél fel,
csacsogva nem vág szavamba.

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... fájt, én túléltem

Folyosón jártam,
hosszú volt és keskeny,
úgy emlékszem, féltem
a sötétben,
fekete-fehér,
akár egy sakktábla,
játékos voltam
közepében...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj...
(Vallomás)

Felém hozza
illatod a szél,
emlékeket idéz
e hajnalon,
s akarom, hogy itt légy,
úgy szeretném,
lélegezni miközben
átölel karom...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... még mindig

Fáradt levelek közt lépkedem,
és apró kövekre, érzem,
talpam alatt cipőmön átböknek,
mintha mind kis darabja lenne a múltnak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom