Múlt
Zordon fedél,
s körül a puszta falak
ekhózzák a nevetést:
így üzennek a holtak.
Minden a helyén volt. Csak köszönni jöttél,
Hogy felbolygasd újra lelkemnek a rendjét.
Nem bírta el hiányod súlyát a kötél,
S most itt hever szívem a padló közepén.
Én hittem neked,
Te hittél nekem,
Ő hitt nekik.
Mi mind hittünk nektek,
Ti még hittetek nekünk,
Ők hittek mindnyájunknak.
I.
Négyzet vagy. Stabil mértani vázban rejlő
rendszer, forma, szabály, egyensúly és erő.
De mint világ fordul alant - szem nem látja -
élet löttyen benned - szögletesség átka.
Emlékcsöndbe kiált, s kérdőre von ma már,
csapódik faltól falig, míg nyugtot talál.
Dohos, elhagyott fényképeket
barna pokrócon nézeget
bágyadtan csillogó cseppekbe gyűjti
a múlt poros emlékeit
porzó országút köveit
mindent és mindenkit elfelejtek
Mintha a jelen
Is már távolodó múlt
Lenne, lehullott
Falevelek, alvó táj,
A Magok hó alatt már.
Az álmot elengedtem,
a múltat hátrahagytam,
sorsom elfeledtem,
jövőm elmulattam,
lehet, hogy többé
nem lát soha senki...
Csendes ez a ház,
lakója nincs már senki.
Furcsa a magány,
közelben nincsen semmi.
Kristálypalotában jártam -
a Hold orcája ragyogott.
Körülzsongták lelkemet
finom, költői dallamok.
Megváltóra vár az elfáradt világ
- már ajándékra kötik a pántlikát -
úgy vagyok, mint a legtöbb, ha jön a nap,
szívemben én is várom kis Jézuskát.
Karácsony hiánya
Nagy havak voltak akkortájt,
sötétedett is úgy három tájt!
Az a sok édes pillanat,
mit kaptam kóborlásomon,
utca kövén, híd alatt,
folyó vizén vándorlásomon
Régen és most
Szélesre tárt, nagy kapu előtt
hívogatnak koszorúk és "virág-mezők".
Van itt mindenféle tarkaság,
mi elbírja a temető arculatát.