Mosoly
Szomorú a gyermekmosoly
minden nap az arcomon,
szemeimben árnyat lopott
a végtelen fájdalom.
Elrepült gyorsan a tavasz,
kibontja szárnyát a nyár,
mint könnyű kis madár,
mintha valahol messze...
...én meg az eső, szirmaidnak éden.
Te vagy a csend a szózivatarban,
én meg a vigasz akkor, hogyha baj van.
Csend ül a szívemen, mosolyom végtelen,
benne a vágyam, és benne a szerelem.
Örökkön keresem, mi egykor elveszett,
emésztnek lángok, és emészt a szeretet.
Ha felhő lennék, esőt sírnék,
könnyeiddel egyesülnék.
Ebből egy nagy tavunk lenne...
Némán az üres lakásban,
tekintetem a plafonon.
Nem alszom túl nagy ágyamban,
fény szűrődik ablakomon.
csodállak
Vakond túrta szárad,
bő eső is áztatott,
de
te csak kapaszkodsz felfelé,
s én csodállak téged,
te...
Miért érzem, hogy olyan vagyok,
Mint egy falevél - melyet visz, sodor a szél?
Mint egy fa, melynek nincsen gyökere,
Mely ágaival kapaszkodna,
De csak sodródik, s az élet néha megtapossa.
Bezárva a négy fal közé,
rám néz egy kis üveg rozé.
Gondolataim most némák,
mindenhol elhervadt rózsák.
Van a sétány,
Már ott sétálsz,
Lépkedsz... lépés
Követ lépést.
Bogáncs leszek, megragadlak,
karjaimmal átkarollak,
le nem téphetsz már magadról,
bárhova mész, veled tartok.
Rosszcsont manó mesekönyvben
vicsorított egy nagyot,
nem tetszett, hogy fintorog rám,
fordítottam egy lapot.