Mosoly
Az idő rohan, és peregnek a percek,
Gyorsuló világban megállni a legszebb.
Vince baba vidám,
mosoly van az arcán,
jókedvűen ébred,
incselkedik véled.
Segítsen, a kutyafáját,
túlságosan szeretek!
Szédelgek a szerelemtől,
de erről nem tehetek!
Várod már, hogy hazaérjek?
Él emléke még az éjnek:
mikor csendben odabújtál,
a takaróm alá csúsztál...
Kell egy macsek - karmos, bajszos...
talpig bundás szerkezet,
bármit is tesz: fontos, hasznos,
éppen ilyen kell neked!
Színes sávok égre festve
Incselkedve integetnek.
Vidám vonal földig hajol,
Ábrándozik és udvarol.
Decemberi téli felhő,
szürke, morcos kis tekergő,
az ég alján fénykabátot
vett szemügyre, s ahogy szállott,
belebújt a keze-lába
vörös színű, szép ruhába.
Télapónak sok a dolga,
mert rengeteg gyermek vár rá,
ajándékokat pakolgat,
telerakja a nagy zsákját.
Piros suba, fehér szakáll,
tiszta csizma ablakban áll,
ráncos arcon huncut mosoly,
ajándékot szór puttonyból.
Piros ruhája ezüstös fénnyel csillogott.
Mosolya kacéran hívott telt teste felé.
...én meg az eső, szirmaidnak éden.
Te vagy a csend a szózivatarban,
én meg a vigasz akkor, hogyha baj van.
Ha felhő lennék, esőt sírnék,
könnyeiddel egyesülnék.
Ebből egy nagy tavunk lenne...
Csend ül a szívemen, mosolyom végtelen,
benne a vágyam, és benne a szerelem.
Örökkön keresem, mi egykor elveszett,
emésztnek lángok, és emészt a szeretet.