Mindörökké
Mielőtt még nem voltunk egymásnak,
mindketten ott álltunk a fájdalom kapujában.
Szívünk sebzett volt és sokszor alázott,
de aztán egy nap a sors egymásnak elhozott.
Lehullottál a kerti fűzfámról...
lassan forogtál, mint keringőtáncos
az őszi hűvös szellővel, s megérkeztél...