Mindenkinek
Gombóc gyűlik a torkomban,
valahányszor ünnepnap van,
valahányszor anyák napján
kopogtatok az ajtaján.
Úttest előtt állj meg szépen,
ha a zebráig elértél.
Mint egy harang, hasít a hang,
ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad,
itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon
szól a zeneszó;
csárda előtt kantárszáron
pihen a csikó.
Mesél a kicsi lány,
nagyapa hallgatja,
ballagnak az úton
egymás kezét fogva.
Magához láncolt a Szeretet,
Elfogadom, az "Ítéletet".
Már nem kell más, csak egy kis remény,
Életemben egy kevéske Fény.
Hegyek melyekre szemedet vetted
szerelem helye legyen neked.