Mikulás mese
Megkezdődött a munka a varázshegyi házban,
nagyon sok a kívánság, és mindjárt mikulás van.
Sok kis manó sürög-forog, pakol és csomagol.
A műhelyben nagy a zaj, kicsi vonat zakatol.
Megérkezett Mikulás, a nagy mesemondó
subáján sok hó pihe, kezében csillagszóró.
Vállán bűvös puttonya, benne piros alma,
manók számos serege, mesék birodalma.
Túl az Üveghegyen,
varázserdő mélyén
éldegélt egy hómanó
gyökérlakban, békén.
Figyeljetek csak, gyerekek,
mit mesélek én most nektek.
Tegnap zuhogó esőben,
télapó jött velem szemben.
Tündér szállt a szempillámra, s álmomban
az Északi-sarkon járva láthattam:
kilenc horkantó, meseszép tünemény,
rúgkapáló fantáziaszülemény.
Varázshegyi barlang-lakban
élt egy kicsi krampuszgyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.
Elmesélem történetem,
épp egy éve történt velem,
mikor a Mikulást vártam,
véletlen elszundikáltam.
Azt mondják, hogy nincs Mikulás,
az egész csak mese.
De hiszen én tegnap este
találkoztam vele!
Nagymama meséje
hosszú téli estéken,
meleg tűzhely mellett
ringatta a gyermeket.