Miért szeretlek
Mondd, miért szeretlek ennyire!?
Elönt egy érzés, ami nem hagy nyugodni,
Nem lehet elmondani csak körbeírni.
Te adsz erőt,
mikor fáradtan kelek,
s próbálok
kitörni a posvány mocsarából.
Egyik nap megkérdezted, miért is szeretlek,
íme hát egy rövid felelet.
Nekem a szerelem egy olyan érzés, amit nem lehet szavakba önteni,
mégis megpróbálom neked szívem kiönteni.
Mikor két szép szemedbe nézek,
Szívemben olyan érzés ébred,
Mit még Kolumbusz élhetett meg,
Mikor új hazát fedezett fel.
Miért szeretlek? Miért is szeretlek?
Talán... mert érzem évszázadok elvesztett
és újra s újra megtalált csillagtűz-fényét
csodásan reám csüngő, lágy tekintetedben,
mely ragyogás valamikor a tengerkékjén
úszó hajómnak küldött féltő segítséget
- mint egy világítótorony -, hófehéren...
Ha látlak, úgy dobban a lélek,
ha érezlek, csak akkor élek.
Ha velem vagy, enyém a világ,
boldog vagyok, ha csókol a szád.
Hogy miért szeretlek?
Talán azért, mert ezer madárfüttyel köszönt rám a tavasz,
integetnek felém a virágok szirmai.
Hozzám bújnak a fák ágai, és az ágakon
nekem játszik a fényben táncolva a napsugár...
Sokszor, sokat azon elmélkedek,
oly nagyon vajon miért szeretlek.
Mi vonzz hozzád, mint mágnes a vasat,
mert nélküled szívem majd meghasad.
Amiért vágyom rád
A mosolyod, a tekinteted mindenem,
Az érzéseim már évek óta hozzád kötődnek.
Azért, mert létezel számomra,
Rád gondolok mindig álmomban,
Azért, mert csodás lett életem,
Velünk van az igaz szerelem!
Szerelmes Jézusomnak!
Valami megmagyarázhatatlan vonzott feléd
Az élet kusza tengerén.
Bensőm érezte, és vágyta,
Hogy az űrt kitöltsd életem egén.
Miért szeretlek? Fogalmam sincsen,
Miért esik eső, kérdezheted kincsem,
Miért fúj a szél a téli éjszakákon,
Miért van az, hogy a csókodra vágyom?