Mese
Egy fa ágán üldögélt a holló,
vagy legalábbis ahhoz hasonló.
Szájában egy gyönyörű sajt fénylett.
Kívánta a róka ezt a szépet.
Az anyai szív sosem pihenhet,
Feladatból sok van minden reggelre.
Gyermekét mindig vigyázza szeme,
Sokszor fáradt, de énekel a lelke.
A róka szomorúan sétál az erdőben.
Lelombozott, nem igazán van vicces kedvében.
Mesevers
Tó fenekén ül egy béka,
a hajnalt várja mélabúba`,
magányos a kicsi béka, de
Fénybarátja mindig hívja.
A hajnali félhomályban,
felkelő nap sugarában
harmatcseppek megvillannak,
sötét árnyak elillannak,
s a ragyogó, reggeli fény
elragadóbb ám bárminél,
bekukucskál Jankóhoz is,
szemhéjával kacérkodik...
Unta magát egy kisegér,
hát úgy döntött a kicsi Hümér,
elutazik nagyon messze,
a távoli végtelenbe.
- egy (igaz/nem igaz?) mese
Üres még a papír, fénylik fehérsége,
Elkezdeni nehéz titkos mesém végre.
Agyamba rejtettem féltve őrzött kincsem,
Nem tudhatta senki, mit is jelent nekem.
Szeretnék nektek mesélni egy mesét
Örök ima
Szeretnék nektek mesélni egy mesét.
Volt egyszer egy angyal,
ártatlan, csodaszép.
Vannak, akik felismernek?
A jelmezem nem idétlen,
Elhavazott hóembernek
Öltöztem be idén télen.
Mit akarok? Nem tudom.
Talán hogy szeressen a gonosz boszorkány
S legyen mese a mise
Amit a koponyám komponál.
A fényhozó madár meséje
Nap tüze mért vár
éji sötét jár
fénye hiányzik
dermed a lét
Összegyűltek a bolond gyümölcsök
az almagyógyintézet udvarán,
hamarosan jön doktor Szömörcsög,
ki gondjaikra áldást hoz talán.
Mesélj nekem, kérlek, milyen volt az élet,
mikor még meg sem születtem, s az a lélek,
ki én lettem, még el sem indult felétek.
Milyen volt a család, mesélj nekem, kérlek.
Kint ülök a Notre Dame-on
Párizs mosolyog rám
S én mindenáron
Próbálom ellopni a kabátját...
Szalad az icipici pók,
de nem ér sehova,
mindenhol esővíz és sok pocsolya,
zuhogó eső hálóotthonát szétszakította.
Görbén áll a kicsi pók szája,
tudja, ma sem lesz vacsorája.