Merengés

Boros Ádám

Az Élet

Az élet
tűnő remények,
múló szeszélyek,
jó pillanatok,
nagy csalódások...

Tovább...

Bóna Attila

Merengés

Nem állítom az órám...

Tovább...

Kállai Tiborné

Merengés a létezésen

1
Az élet és én
még nem ismerjük egymást.
Ez az igazság.
Ő vagyok én.
Magammal vágyom a találkozást.

Tovább...

Rimanóczy Ildikó

Virágzó szilvafák

A fákra éjjel új remény ült,
szirmát bontja ezer virág,
lelkünk repült, majd alászédült,
mint hazaszálló vadlibák.

Tovább...

Rimanóczy Ildikó

Altató

Színes álmaim mikor nem találnak,
csendjeimre foltot ír a bánat,
s mint a napsütötte falakra árnyak,
holnapunkra csillagok vigyáznak.

Tovább...

Aranyosi Ervin

Merengés az őszben

Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
amíg mosolyogni még ereje marad.
Gyakran szégyenlősen felhők mögé bújik,
s tán ott is maradna a zord télen túlig.

Tovább...

M. Laurens

MONDD MEG HÁT!

Mondd meg hát, mit is építettél,
Ha nem maradt belőle sem kő, sem tégla.
Hasztalan leírt szavaidnak
Volt-e némi: maradandó hozadéka?

Tovább...

Szegő Judit

Merengés a magányról

Ülök a szobában, és lágy alkony ölel.
Félek. Társra vágyom, az este oly közel.
Ablakomon ködfüggöny gomolyog némán.
Egy száraz faág árnyképe néz rám mélán.

Tovább...

3029

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT...

(Áprily Lajos előtt tisztelegve)

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó, sok-sok levelet.

Tovább...

Gősi Vali

Merengés kávéillat mellett

Tavasszal néha hosszan elrévedek
csészényi, illatos kávé felett. Hagyom,
hogy szenderegjenek még az ébredő,
beszédes gondok. Nem engedem,
hogy a tolvaj Idő erővel rabolja el
a reggel meghitt csend-perceit.

Tovább...

Bedekovics Péter

Merengés

Mikor szorít a test,
mert szűkebb, mint a lélek,
melyet szolgálni rest.
Mikor magamban sem férek...

Tovább...

M. Laurens

HAZÁM

Hazám, az ám!
Rongyos gatyám,
mely megkopva is
véd fagytól, széltől,
bőrömhöz nőtt,
körbeölel:
így óv féltőn.

Tovább...

Kurczina Terézia

Születésnapi merengés

Édesanyámról

Egyszerűen élte
napjait az anyám;
Sohasem csillogott
drágakő a nyakán.

Tovább...

M. Laurens

FOSZLÁNYAIM

sorok és gondolatok az utolsó százból

A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Tovább...

Rimanóczy Ildikó

Sárguló szilvafák

Mint könnycsepp, gyűlik a harmat
szilvafák sárguló levelén -
pókhálót hord a fuvallat
október reszkető reggelén.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom