Meditáció
Hétköznapi pszichológia...
Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának
Lehet csak véleménye vagy mondandója!
Egy tucat meditációs gondolat...
Villámháború
Zajlik rét, mező fölött.
Mélytengeri csend...
*
Bennem van a zaj...
Lélek elhagyva a testet,
űrutazásba kezdett.
Hullámokban emelkedve,
még tartja a Föld légköre.
Csak fekszem a kemény földön,
Éltető szerveim légiesen lebegnek...
Csendes lett a tó, az élet fáradtan baktatott,
levelek tánca a semmi és végtelen között,
láttam egy Arcot s a fák égbe nyúló ágait,
aztán csak álltam, amint a köd tovagyöngyözött...
Átértelmezhető
A véletlen képében jelent meg
az Isten.
Mennyi isteni véletlen, mennyi
égi jel...
Vándorol fáradt, kimerült lelkem,
Frissülve feltöltődik bennem,
Narancs-vörös naplemente alkony,
Testem tudatosan fogékony.
Mondd, bíztál-e, lelkem,
mikor összetörni akart az ég,
fojtott levegőt leheltem,
és éreztem-e napjaim melegét?
Akrosztichon
Csendem csiszolódó gyémánt
Irgalom szökken szárba szívemben
Pergő homokszemek az időben
Kegyelemért gyarló bűneim
Esdeklőn letérdepelnek...
Talán akkor, ha tudnék meditálni,
a csendet lelkemben megtalálni,
és csak a jelen pillanatban élni,
senkit és semmit soha megítélni.
Nézd a csörgedező kis patakot,
domboldalon a kankalinvirágot,
zöldellő fű közt sárga virágát,
hogy simogatja a szél a fűszálát!
A szorongó lelkem
felhoztam a hegytetőre
meditálva gyógyulni.
Kiönteném Néked,
Mennyei Atyám,
létem nagy bánatát.
Állj szembe a Nappal, hunyd be a szemed,
Engedd le a vállad, lazítsd el a nyelved,
Lógasd le a karod, mintha földet érhetnél,
Nyújtsd ki a lábujjaid, mit még sose tettél...
Örök Való
Örök Való,
ha vagy, akkor mindegy neked,
ha néha azt hiszem,
hogy nem vagy.