Meditáció
Testem mélységébe csendben elmerülök,
a csillagok és bolygók közé repülök.
A gondolataim sokszor messze szállnak,
fel, a magas égbe, s már nem is látszanak.
A villám váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
Füstdrapériák lógtak... az eső lemosta őket a földbe...
Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
Séta az avarban, lassan továbbmegyek.
Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
Embernél is van ősz, ez is... időszerű.
Happy Buddha Cat
Hej, te, macska, macska vagy?
Oly furcsán tartod mancsodat,
s rajtad ez a ruha mi,
rádhordta a cunami?
Lélegzem. Ez a lényegem.
Átlélegzek hetven évet.
Avartarka őszi estben
fázó lelkem csak kísértet.
Talán akkor, ha tudnék meditálni,
a csendet lelkemben megtalálni,
és csak a jelen pillanatban élni,
senkit és semmit soha megítélni.
A tollat s a papírt szemétre vetem végre,
a tudást felcserélem: nagy-bölcs ürességre.
Süketeknek felesleges
halk szóval magasztalni a csöndet,
melyben ezernyi titok ébred,
hol üvöltő vadként, viharverten
vagy néha, mint harmóniát zúgó
orgona, és mennydörgés ijesztő
robaja, melyre úgy válaszol a szív,
akár egy álomszép, angyali szimfónia...
Midőn a szél elült fáknak ágán,
úgy pihent emlékem a hűs csenddel.
Szívemet mások üresnek látták,
hiába mondtam; ez a lét rendje?
Fásultan létezel, eseménytelen,
csöndes ürességben, nyomasztó
szürkeségben, amit esténként
szédelgő gyertyafény tör meg,
és rezdüléseivel kibillent a reménytelen
közönyből egyetlen, vacogó vágyad:
nem gondolni semmire, belevegyülni
a süket némaságba.
Kutya sem törődik veled,
Te sem vársz már senki másra.
Álmodból rázod fel magad,
Fittyet hányva a világra!
Ha úgy érzed
hogy már semmi vagy
nincs idő áll a pillanat
halál sehol csak létezés
és nincs közel csak messzeség
csak mozdulatlan EGY egész
a lélegzeted is belevész
az áttetsző kék semmibe...
Halkul már a zaj, a mindennapi lárma,
s puhán hajol az est, mint sötét pálma.
A házak ablakai sárga gyöngysorok,
előttük karcsú lámpaoszlop ácsorog.
Hangtál és Gongmeditáció a Szemlő-hegyi-barlangban
Amikor csendben maradtál,
halkan megszólalt a hangtál,
lelked lassú táncba kezdett,
és az élmény nem eresztett.