Meditáció
A tollat s a papírt szemétre vetem végre,
a tudást felcserélem: nagy-bölcs ürességre.
Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról...
(10 szavas)
Ha minden benne van a mozdulatban,
Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan?
Csak hallgatsz és ülsz némán,
Külvilág felé megszűnik figyelmed már.
Érzed az űrt, mely körülvesz,
Érzed a csendet, mely benned lesz.
Vegyes formákban...
(3 soros vers)
Él-e, van-e nekem közönyöm,
És ehhez nekem van-e közöm?
Nem tudom! Keresem, esküszöm.
*
Csillagfényű, forró nyári est volt,
vibrálva ragyogott fenn az égbolt.
Vigyázott rám a sarló fényű hold,
távol járt e világtól most a gond.
Meditálás a napok semmi kuszaságain...
Megbolondult lét!
Végtelen nagy küzdések.
Csukott szem mit lát?
Hétköznapi pszichológia sedoka-ban...
Érzelmi függés
Halál után betegít?
Tartókötél-elvágás.
Állítólag nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet,
Lelket kitöltő lesz, sőt, talán orvosolja lelket,
Állítólag nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet.
3 szerzős meditáció az életről...
Az élet olyan, mint egy foszlós bélű kalács,
Ezzel nem megyünk messzire, de ha nincsen más?
Az élet engem dezinformál,
Hazugságokkal etet, táplál...
Elhallgatásokkal bőn retardál.
Süketeknek felesleges
halk szóval magasztalni a csöndet,
melyben ezernyi titok ébred,
hol üvöltő vadként, viharverten
vagy néha, mint harmóniát zúgó
orgona, és mennydörgés ijesztő
robaja, melyre úgy válaszol a szív,
akár egy álomszép, angyali szimfónia...
epigramma-füzér
A távolból a
láthatatlan kórus
üveghangok
dallamán szólít meg.
Pergő létemnek
egy éve elszállt!
S köröttem mintha
egyre nőne a tér!
Naponta ugyanazon szigorú és rendíthetetlen
szertartások szövik át a hajnalokat.
Kedvenc időszakommá vált,
mióta a tehetetlenség a négy fal közé zárt.
"Bőrünk alatt szaladt szanaszét a csend",
valóssá vált, ébredt az értékrend,
elménkben oltárcsend lett az érkezés:
"mikor szétszakadt a belső kerítés".