Maszkabál
Zenebona, dínomdánom,
itt vagyok a maszkabálon.
Sürgés-forgás, eszem-iszom,
ezüsttálon szendvics, minyon.
Farsang a maskarák, bálok, mulatságok
Ünnepe, de vannak még szép karneválok.
Elmaradhatatlanok a finom fánkok.
Gyerekek maszkabálja.
Ünnepek végén a vigadalmat kezdik,
a kisgyermek maskarába vedlik.
Maszkabálba mennek, majd
vígan ropják,
a boszorka Panninak senki sem
lopja el a botját!
Az ünnepek csak jöttek, mentek,
Le sem nyugodtak a kedélyek.
Máris elkezdődött a farsang,
Halad az élet tovább, nem pang.
Látni a lekvárral befröccsent csörgősipkát,
Meg csoszogós, öt számmal nagyobb gumicsizmát.
Vannak rémesen rémisztő... látni más álcát.
*
(haiku)
Van jó álarc, és
Lejjebb... ruhaköltemény!
Klassz ez a farsangi zene, szinte szétbomlasztó!
A sok-sok szép maskara biz` nevetés fakasztó.
Óriási a vidámság, és plafonig is felér a mai hangulat,
A hétköznapi gondok leszakadtak, az mind oly` utálatos gondolat...
Álarcban
Farsangkor a jelmezbálon
teljesülhet sok-sok álom,
régi vágyad megtestesül,
gyermek éned előkerül.
Jaj,
de jó!
Elmúlott
a Vízkereszt,
itt a farsangi
vidám maszkabál,
ehetsz, ihatsz,
mértéket...
Kerek erdő fái között,
Elbújva a hegyek mögött,
Az állatok szorgoskodtak,
Szép jelmezen gondolkodtak,
Jankó hátán folt virított,
Egy foltocska hétre hízott,
Fekete folt piros háton
Pompázott a maszkabálon...
Miért van itt mindenki bohócsipkában?
Tán` csak nem elment az idő, és farsang van?
És mi ez a sokféle fánk itt az asztalon?
Bármelyiket ehetem én két kézzel, vakon?
...Fölveszem a bohócsipkám, és arra lődörgünk...
Ez már a farsangi mulatságok ideje,
Mindig megjön, ha elmúlt vízkereszt elmegye...
Reggelente, mikor megpillantom
a ködbe vesző láthatárt,
legbelül már érzem, tudom,
egy új hajnal néz vissza rám.