Magányos karácsony
Hamarosan itt lesz a karácsony,
Szomorú leszel, ha nincsen családod.
Kinek nincsen családja, barátja,
Annak az ünnep jöhet hiába.
Karácsony, karácsony, mindent belepett a hó,
Tudom, idén sem történik velem semmi jó.
Gyere, kapaszkodj e pár sorba, ez lesz most a karom
Idén se lesz teljes a család, tesó, bárhogyan akarom
Volt, hogy meg akartam halni, hogy az angyalok közt legyek
De még mindig, ahogy kiskölyökként, tök egyedül megyek
Idén már fentröl nézed, Kikko, ezt az ünnepet
Te bebizonyitottad, élni kell, akkor is, ha küzdelem
Van, akinek ágy se jut, csak újság a takaró
Takarodj, ha nem érted, amit neked vakerok...
Magányos karácsony.
Körülöttem vidám arcok.
Sok ajándék.
Én csak ezt látom.
Néhány magányos karácsony emlékére
A táj mögött a lenyugvó nap fénye úszik,
Mikor vicsorgó farkasként a félelem agyadba kúszik.
Óvatosan gondolsz rá, mint egy bűntettre,
Hogy egyedül merj-e készülni az ünnepre?!
Lelkem karácsonyfája tündököl,
angyalok ragyognak ágain,
körötte megannyi kincs:
emlékek, melyeknek párja nincs...
Sokaknak kijut,
nincs velük senki, vagy
csak pár órára,
talán illendőségből, mert
gondolatban máshol járnak,
másokkal elfoglaltak.
Négy gyertya az asztal körül,
A család szent vacsorához készül.
Négy gyertya, négy tiszta lélek,
Anya, apa, s két apró gyermek.
Felvette ruháját az ezüstfenyő lombja,
S te nem vagy itt, mint más sem, magányom dombja,
Díszítem a fámat, lágy, hű érzelmekkel,
Pótoltatom kárát feltárt sérelmekkel.
Felemelkedtem, erőm szárnyán,
lebegek, átlépem a hegyeket,
közelebb a fent, veszélyesebb
a lent, most csak magamat látom.
Én voltam, ki hittem benned,
álomképem szétkergetted,
ráébredtem, most már látom,
nem volt más, csak édes álom...
Szétterül a csendes havas táj,
megdermed,
- a jégcsap álldogál.
Világítanak a tiszta fények az
éjszakában,
szép remények.
Hiányzol Baja, szülőhelyem,
S mindaz, mit Ő jelent nekem,
Elhagyván egy jó időre,
Meg kellett most válnom Tőle.
Szenteste. Ünnepi dal szól, halkan...
Öröm és vigasság van e dalban...
Az emberek egymásnak ajándékot adnak...
Se szeri, se száma a díszes szavaknak...