Madár
Elrepült gyorsan a tavasz,
kibontja szárnyát a nyár,
mint könnyű kis madár,
mintha valahol messze...
Miért?
Vasmadár szállt a felhők felett,
majd onnan lejjebb ereszkedett,
szárnya merev, nem csapkodott,
gyomrában a halál lakott...
Apró madár verdes
két ablakszárny között.
A rettenet teljes,
már beleköltözött
szívembe: mily árva!
Egy kismadár azt csicsergi nekem,
Ó, Jézus, hogy Te vagy az életem!
A legszentebb vagy mindenek felett,
Te uralod a legkékebb eget!
Napfény a mezőt,
Mint lenge szellő,
Úgy járja át,
S a barka bontja virágát.
Kalickában van egy pár
Papapapa papagáj
Mamamama mamagáj
Máris milyen szép kis pár
Ismerd fel őket!
Füstike, füstike szálldos,
Építi kis házát sárból.
Benne költ fiókát nyáron.
Volt egyszer egy tarka szarka,
fekete volt az ő farka.
Arra vágyott, legyen fehér,
ami minden kinccsel felér.
Az emberek hangos nyája,
Nem figyelve semmi másra,
Az ivóösvényt elfoglalva
Trappolt le a folyópartra.
Színes bőrét mind levette,
Lefeküdt a hűvös gyepre.
Cserreg a szarka, a balga.
Csőrét befogni nem tudja!
Belecserreg a világba,
hogy mindenki megtudja
Covid-19
Ez a nyár más lesz,
mint a többi,
nem tudva, fogunk-e
tábortűznél összeülni...?
Gúnyám viseltes, ráncot varr testemre az idő,
s mint pók a fonalát, az élet rám gyűrött hálót sző,
tűnt ifjúságom tündértaván emlékek között élek,
virágok kelyhén a lepkék, méhek is megrészegülnek,
rövid a perc, az idő repül, mákonyos álmot érlel...
Hófehér a lelked,
és oly magasan száll
tisztakék égbolton
egy aprócska madár -
gyöngyházfényű tollán
a szabadság öröm,
hogy vegyem kezembe,
talán összetöröm...
Szívem mégis szomorú
Fény
Dereng,
Kél a Nap,
Aranysugár
Harmaton csillan.
covid-19
Láttam egy rigót,
ő
szabadon repült...