Madár
Hogyha jársz a hegy mögött,
integess a fák fölött!
Bükk fölött, és tölgy fölött,
hová a fény költözött!
Véget ért a nyár,
cinegemadár.
Dalod búsan száll,
- kis cipőt, kis cipőt adjál!
A fák között szél fütyül
rőt kis levél fán csücsül
a fészekben nincs madár
már rég Afrikában jár.
Az égnek sok madara
Oly szabadon szárnyalhat,
Nincsen Földi rablánca,
Fák lombja a tanyája.
Kietlen pusztán, távol
Az erdő tájékától,
Itt állok én roskatag.
Földön heverő, sötét
Önarcképem keretét
Aranyra festi a nap.
Magányos estéken
néha arról álmodom,
testem s lelkem jár
egzotikus tájakon.
A test börtönében lakik egy lélek,
kiszárad, ha életfogytiglanra ítéled.
Lételeme a zene, a tánc,
engedd szabadjára, hisz az élet elszáll.
Itt a tavasz. Minden zöldell s virágzik,
A jó idő az esővel vitázik,
Illata elkábít s bódulatba ejt,
Olyankor az idő múlni elfelejt.
Porban fürdik a kis veréb,
ő is használja az eszét,
még ha kevés is van neki,
ő boldogan csiripeli...
Szerteszét az erdőn felhangzik az ének,
Életre hangolnak vidám kis zenészek,
Nadrágjuk vasalva, ingük citrom-sárga,
Cipő nélkül járnak kerek e világban.
Tavaszillat öleli a kertet,
bodrozza fejét a zöld saláta,
miért árnyékos mégis a szívem,
a tavasz nem borítja virágba.
van egy átjáró
a völgyet őrző fák közt
hajnalban nyílik
Egyszer volt, hol nem volt, mindig volt, sosem volt,
senki sem tudja már, csakis a cinegék.
Ők magasra szállnak, fürkészik a seholt,
s szárnyuktól az égbolt köpenye meseszép.
Ez itt az erdei hírlap.
Üdvözlöm az olvasókat!
Óriási szenzáció!
Népdalversenyt nyert a rigó!
Északtól egészen messze,
hol nyáron jő a fecske,
élt egy svéd lány.
Élt vele egy fiú,
ki néha más lányokkal is élt,
így a svéd lány is máshol keresett bért.