Macska
Szeretni való, törékeny szőrpamacs,
Kinek bundájához hatalmas szív tapad...
Természetes szanatórium,
Görcsoldó a mélabús napban,
Boldogság a boldogtalanban...
Holdsugár játszik csillagos éjjel,
Fekete macska háztetőn lépdel,
Amíg a macska nesztelen mászik,
Alant sok gyermek kopogóst játszik.
Forr a levegő az edzőteremben,
mert a vadmacska ott van lesben.
Szememet nem tudom levenni róla,
alig fedi testét a tapadós topja.
Volt egyszer, nem is oly rég, egy szegény legény.
Gondolta magában, asszony kellene még.
Talált is hát gyorsan egy gazdag, szép leányt,
megkérte kezét, s vele oltár elé állt.
Van nekem egy pici cicám,
szereti őt minden porcikám,
vörös a pihe-puha bundája.
Az utolsó percek
Most egy ketrecbe vagyok zárva,
És nézek egy kislányra várva,
Ki bármikor megérkezhet,
És ki mindig mellettem lehet.
Mikor jól vagyok, nem akar menni.
Ma viszont megharapott a macskám.
Igen, az édes, cuki, kis fekete krampusz.
Meg is evett volna tán, ha hagynám,
Hogy lakmározzon a kezemből,
Mellyel eddig etettem reggelente...
Doromboló szép állatok,
Legyetek kicsik vagy nagyok.
Szőrösek avagy kopaszok,
Házi- vagy tenyészállatok.
Sötét éjben halkan surran,
Párnás mancsa igen puha.
Fülel minden neszre,
Némán figyel lesben.
Megszakad a szívem,
amikor hallom a hangot
a garázsból.
Csak egy vastag fal
választ el Tőle
a konyhában.