Levél
Kedves Szerelem,
levelem nézd el nekem,
nem méltó ez az érzés írásra,
de talán célt talál, s nincs hiába.
Írnék neked egy hosszú levelet,
Ha remélném, hogy arra válaszolsz.
a rezzenő levéltakaró fellegében
Hullnak a levelek, tűz a Nap,
Tökéletesen telt el ez a tíz nap.
Mint zöldellésük után a fákról,
Úgy hulltam el én is ajkaidról.
Gyors, zuhanó a
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kórósor.
*
Est, sötét álarc!
Tizenhét falevél
az őszi kertben
még lábam elé pottyan
egy csepp ragyogás
Az ősztől kaptam levelet,
színes, nyűtt lombokon üzent.
Eső-áztatta földeken,
a nádasban, a tavon,
hajladozó fűszálakon
csüngő ezer rovaron
tartva szemem, elmélázok,
levelet görget a szél,
az arcomra mosolyt rajzol,
nyárba fordult már a tél.
Otthonom a magány vára,
Itt a percnek rabja lettem,
Megbomlott roncs ház falára...
Verseid tükrözik lelkedet,
tartják benned az életet.
Életed néha keszekusza,
sorsod tesz ide, tesz oda.
Levél Bálintnak
Megláttam képen arcodat,
szemed, szád mosolygott,
szíved ragyogott.
Elolvastam történeted,
szívem elérte a rettenet.
Levél a múlt és a jövő határáról
Százezer szép szót
Vetettem már papírra.
Nincs más kéz, mi ennyi
Igazságot leírna.
Ha kis kezedben fogod majd e levelet,
Töltse be a szívedet a szeretet.
Bár bélyegzőjén homályos a minta,
Mert könnyeimtől mosódott a tinta.
Szerelem húrján pendülsz,
szép szavakkal csendülsz.
Szerelmedet ékesíted,
reményekkel fényesíted.
Levél a 16 éves Kata unokámnak
Szívből köszöntelek, titokzatos Katám,
Oly keveset látott, távoli unokám.
Ebbéli bánatom nem enyhíti semmi,
Így kénytelen vagyok távolból szeretni!
Sikertelen vagyok, semmihez sem értek,
nincsen pénzem semmire, sok mindentől félek.
Nem vagyok boldog, csak ritkán örülök,
többnyire a székemben ülök és őrlődök.