Lepketánc
A szerelem csak lepketánc,
rájöttem régesrégen.
Ezernyi pille éli át
a vadvirágos réten.
Karját kitárja, lelke szárnyra kel,
Lepketánc tűzvirágos rétekkel.
Mintha vihar lenne,
Kering két lepke,
Közeledve, távolodva,
Egymást fogva, eltaszítva.
Modern szonett
Máig élnek bennem karamellízű csókjaid.
Érzem még ajkadnak lágy, forró remegését.
Mellkasodban dobbanó szívednek vad verését...
Ahogy csak vasárnap délután,
még kávé előtt,
a jó ebéd után ellustul a test,
lassan emésztve a húslevest
fekszik el díszpárnák ölén,
mikor repülni rest a szembogár,
magára húzza a pillák paplanát
és lepkék szállják tele a szobát...
Pillangók kergetik egymást vad,
Színes örvénnyé olvadva;
S eme őrjítő táncukba belefeledkezve
észre sem veszik a leselkedő veszélyt...
Szövődik ezer szál
épül a végtelen
és titkon... nesztelen
lopakodik a szerelem.
Két kicsi lepke,
szél szárnyán repülve,
egy virágra száll.