Lepketánc
A szerelem csak lepketánc,
rájöttem régesrégen.
Ezernyi pille éli át
a vadvirágos réten.
Ahogy csak vasárnap délután,
még kávé előtt,
a jó ebéd után ellustul a test,
lassan emésztve a húslevest
fekszik el díszpárnák ölén,
mikor repülni rest a szembogár,
magára húzza a pillák paplanát
és lepkék szállják tele a szobát...
Modern szonett
Máig élnek bennem karamellízű csókjaid.
Érzem még ajkadnak lágy, forró remegését.
Mellkasodban dobbanó szívednek vad verését...
Mintha vihar lenne,
Kering két lepke,
Közeledve, távolodva,
Egymást fogva, eltaszítva.
Karját kitárja, lelke szárnyra kel,
Lepketánc tűzvirágos rétekkel.
Szövődik ezer szál
épül a végtelen
és titkon... nesztelen
lopakodik a szerelem.
Pillangók kergetik egymást vad,
Színes örvénnyé olvadva;
S eme őrjítő táncukba belefeledkezve
észre sem veszik a leselkedő veszélyt...
Két kicsi lepke,
szél szárnyán repülve,
egy virágra száll.