Lemondás

M. Laurens

MOST A SENKIK JÖNNEK!

A sok hasztalan talpnyalónak,
Hízelgő, törtető, túlbuzgónak
Bársonyszék jutott...

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Fal, csend, sötétség

Takarón tompa titánszív ég.
Kék, kék. Csillag csuklik szét.

Tovább...

Kamarás Klára

A költő és múzsája

A költő fölött elszáll az idő.
Mi megmarad, talán a gondolat,
mert életünk, mint múló pillanat,
úgy tűnik el, hogy meg se mérhető,
mit értünk el, s értelme volt-e? Ír
az ember, ha úgy érzi, írni kell,
és az se számít, ki olvassa el...

Tovább...

Dr. Nagy Mihály

Láthatatlan csillag

Ez a világ többé nem az én világom:
"tekintetében nincs válasz az enyémre". *
Az ébrenlét határán, hajnali fényben...

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Már nem...

Már nem fáj a szív, ha nem dobban.
Altatják jeges csontkezek -
érzelem-szirmokon, darabokban
álmodva sótlan könnyeket.

Tovább...

Dr. Nagy Mihály

Szirén

Utolsó útján araszol a bárka,
a hídon korosodó kapitány,
régen viharos tengereket járta,
ma csak sekély vizeken navigál.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Ne szeressél!

Most már ne szeressél,
nem kell a szánalom,
irgalmad dárdáját ne döfd át vállamon.
Hadd fájjon, akarom és majdan egy napon
temessétek szívemet rózsaszirmokon.

Tovább...

Dr. Nagy Mihály

Keresztút

Az emberi sors stációit járva
kérdem, vajon most melyiknél tarthatok,
makacs, egykedvű megadással várom,
legközelebb milyen csapást kaphatok.

Tovább...

Dr. Nagy Mihály

Epilógus (haikuk)

A Detonátáknál

Bús melódiát
játszik a szél vulkáni
bazaltorgonán.

Tovább...

Léber Mariann

Vihar

Nyakamra sálként a közönyt tekerem.
Hazug melege bűnökre csábít.
Talpam alatt megdermedt szavak,
jéggé fagyott lángocskák.

Tovább...

Dr. Nagy Mihály

Csendes élet

Vége van az aktív hivatásnak,
a drukk és ellenszenv elhallgatott,
szótlanul csendben hagytam rá másra
a kényelmetlen közfeladatot.

Tovább...

Drozdik Álmos

A fűzfa

S hogy mellkasára vette köntösét,
a nyírfa mély aranyba öltözött,
juhar fonákján gyúlt a tönk-sötét
a bükk-sudár s a szőke szil között

Tovább...

Gigor Zoltán

Bohém hedonisták társasága

Vágyik-e más is
Holt költők társaságára,
mint magányos madárka
vágyik fenyőfa társas ágára?

Tovább...

Nemesréthy Krisztián

A tünékenység oltárán

Szerelemre vágyok,
De csak az igazira.
A sok csillag csak úgy ragyog!
Megvakulok, annyira.

Tovább...

Rózsa Richárd

Lebegek

Súlytalanul, ernyedten...
Megint csak vesztettem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom