Lelki társ
Emlékezem olykor néhavolt szerelmeimre,
s előkerül az a kérdés, mi fogott meg benne.
Ott lennék Veled és fognám a kezed,
Bekötözném minden fájdalmas sebed...
Ott lennék Veled és fognám a kezed.
Most pedig, Férfiak, hozzátok szólok,
köszönet, hogy velünk, Nőkkel, tisztelettel bántok,
s mindazért, hogy védelmeztek, ha kell,
s mi büszkén felnézhetünk Rátok, s szeretettel.
Vándorol a szív, hogy párját megtalálja.
Az idő minden síkján átkel,
Mert tudja, valaki várja.
Lelkek kapcsolódnak valahol a térben,
Dallamuk messze száll a déli szélben.
Egy történet kering fent, a világhálón.
Olvassátok el majd, kedves férfitársak.
Néhányan állítsátok át azt a "váltót",
hol segít, nem segít férfi asszonyának.
Olyan sokan leírták már, hogyan szeress,
hogy a társaddal mindig összhangban lehess.
De én még sohasem mondtam ezt el neked,
mert én elfogadom úgy a szereteted
Mostanában lepereg
Előttem az életem,
Melletted érzem,
Itt vagyok jó helyen.
A boldogság nyomában járok,
De utat hozzá még nem találok,
Még rohan és menekül előlem,
De én kapaszkodom belé erősen.
Angyali tekintettel néző, ragyogó szemek,
e tündöklő fényű nő szívemnek oly kegyes.
Ha szeretni véled őt, boldogtalan,
ha játszva nézed őt, csókol szomjasan.
Olykor érteni vágyod őt, kutatod, keresed,
a tündérszép mosoly mögött a sebzett lelket leled.
Lelki szememmel figyelek, s csak szívemmel hallgatok,
Közös húron pendülnek lángnyelvvel dúdolt dallamok.
Mi az a lelki társ? Kérdeztem sokszor már.
Olyan, mint egy barát, de több annál.
Ne bújj az ölembe,
Mert őszintén szólva
Engem meg is ölne,
Hogy csak pásztoróra!
Te vagy az én lelki társam,
Az, akire mindig vágytam,
Kivel megígértük fent az égben,
Hogy találkozunk itt e létben.
Áldom a napot, mikor megláttuk egymást,
Köszönöm Istennek ezt a tíz évnyi csodát.
Elképzeltem sokszor, milyen érzés az,
mikor a lelkem legbelül melegséget kap.
Álmaimban azt kértem, találjam meg végre
a lelki társamat, s utamat kísérje.