Lelkek
Tükrei vagyunk önmagunknak szüntelen...
Szívünk dobban mégis nesztelen.
Zafír zajban fürdő lelkek
szalmaszálon megpihennek,
felvágynak a Jóistenhez,
Ő majd segít minden egynek
letenni a mázsás terhet...
Hűvös lábnyomodba
lépve álmodom ma
a bús reggelt szépnek.
Bennem tüzek égnek.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Számtalan lélek, nevek, és az ismerős mozdulat,
gyertyáknak égi fényében látni kedves arcukat.
Mint a legelején,
Úgy utazunk, Te meg én.
Lelkedből a remény
Tükörből néz felém.
Utasoddá válva
Nő bennem a hála,
Körülvesz az árja
Az élő lelkekhez
Halottak napján itt állunk sírodnál,
Virágot hoztunk, rozsdaszínűt, szépet,
Nem értem magunk, mit keresünk itt,
Hiszen nem itt laksz, téged vitt az Élet.
A költő bíz` magányos nem lehet,
mert olvasói mindig elkísérik.
Aki vidít, vagy tanít lelkeket,
azt újabb sorok írására kérik.