Lélek
Jóindulatú
szívek útja: szeretet
- feltétel nélkül
Az elsöprő szerelemnek
tüze emészt engemet,
nyoma sincs a fegyelemnek,
mely zabolázná lelkemet.
Elhalasztani
Akarták a húsvétot,
Nem lehet és nem
Szabad, a feltámadás
Nem zsibvásári kacat.
Mikor lelkem már mindenkit itt hagy
Te akkor is mellettem itt vagy
Mikor már elapad ajkam szava
Akkor is körbevesz szíved fala
Zöld tapétára emlékszem, de lehet,
hogy az emlékezet átír, rendez, felejt,
selejt képekkel vonaglik elém - mégis
arcul vág finom barnaságod, kezem
alá bekúszik rendezetlen szívzörejjel
telt mellkasod, mert tehozzád hűek
a szürke-fekete, bolyhos-felhős gondok,
én pedig néhány filmkockával mindent...
Ha azt mondanád...
(Tudom, "ha"-val nem kezdünk mondatot.)
De ha mégis azt mondanád...
(Tudom, így sem jó.)
Mégis, ha azt mondanád,
kerüljük meg együtt a tömböt,
és keressünk egy kérges farönköt,
s ha megvan, mélyesszem kezem...
Aranyciterán játszott ma egy Angyal
Aranyciterán játszott ma a fellegek felett egy Angyal,
Lágy dallamát miért hallaná, ki nem hiszi azt sem, hogy lénye van?
Én talán hallottam, mert néha talán még hiszem,
Nincs olyan földi dallam, nincs olyan földi hangszer,
Melyet csak a felleg felett lehet.
Szeressük a nőket minden áldott éjjel...
Nőnapra ébredtünk,
ünnepeljünk megint,
a nők szenvedése
engem szíven legyint.
Fáradt bennem a szerelmes,
De az élet talán lesz oly kegyes,
Adhat valakit, kivel szabadon élek,
Akarok még érezni, de mégis félek,
A szellemnek lenne csak ez méreg.
Ígérem, hogy eljövök érted,
Eljövök érted, ha mindent megéltem.
Ha mindent megéltem, megtalállak,
Megtalállak az éjszakában.
Csodás gyógyulás lehetséges,
Mely nem karmikus betegségek.
Felvállalt küzdelmek, szenvedések
Csiszolják gyémánttá lelkünket.
Lépj a fénybe...
Angyalarcú lélek
Lakik benned, belül
Rezzennek szárnyai,
Repülni kényszerül.
Megfáradt testem, lassan lemaradok,
te a köröket már nélkülem futod.
Néha még visszanézel
s felém integetsz valahol.