Lélek
Ha meghalna édes lelkem,
örökre megfagyna testem.
Könnyessé válna szemem,
és nem hagyna élni szívem.
A hajnal megérinti lelkemet, ha felkelek,
aranyló színével festi be a kék eget.
Szemem sarkában törött üvegszilánk
megjelen, vagy szikkadó virágszirom,
múló ifjúságom, elszálló imánk,
"mint őszi lombhullató fa, úgy fázom".
A megmentő Pásztor,
ki gyógyított, reményt hirdetett,
ki mindenkit szelíden,
egyformán szeretett.
Görbül az idő, görbül a tér,
Görbül a lélek. Megőrültél?!
Hajlik a szívem, hajlik, amíg
Hajlik a világ, hajlik a sík.
Apevacsokor
Szent-
földön
vigasz-ág
víg társaság
virágvasárnap
Csak a hernyót látod
ahogy csúful szenved
hosszú álma után
hagyná el a testet
mit magára öltött...
A Földre omlok, de az Égtől kérem,
teremtsen nekünk mennyei létet.
Az alkony várjon még jó soká,
az országot a fény ölelje most át.
veled nézném a naplementét
de te nem jössz mondd miért
szeretném látni a hajnalcsillagot
de te ezt kegyetlenül mással álmodod
Lelkünkben él egy Tűzmadár.
Amikor kitárja szárnyait,
látó tekintetünkre vár,
hogy a lét félelmes árnyait
minden kételyen áthatolva
fénnyel borítsa sárga tolla.
Nőnapra készülünk,
köszöntsük fel őket,
szeressük, tiszteljük
mindig mi a nőket!
Szalagmunka mellett megfáradt izom,
A jövőbe vetett hit lassan halványodik...
Fekete billentyűk fehér papíron
fekete jeleket hagynak.
Hosszú fémkarok végén
betűk domborodnak.
Halk suhogással szállnak a fényben,
hangjuk a szélben őszi világ,
titkukat nem tudom érteni én sem,
sírra hajol ma néhány virág.