Lázadó
Szavam elakad, ajkam Neked dadog,
a távolság elapad, végre Veled vagyok.
Ahogy eddig, most is újra libben lelkem
Miattad, és érzem, hogy minden rendben.
Jegesen lángoló, izzó szemek,
fagyosan égő áldozat.
Örök, duzzadó kárhozat,
meg nem értő, kettétörött szívek.
Ki vagyok Én,
hogy még mindig szépnek látlak,
mikor elhagytak
az erősek, a bátrak,
mikor megcsal téged
a hírnév, a mammon,
s már Én is csodálkozom
Önmagamon...
Messze-néző nótákkal rázzák föl a hajnalt,
Dülöngélve falakért nyúlkálnak,
az Istent kérik: adjon több reményt!
Kik, mikor tisztán a kapuba kiállnak
S messzire kiáltanak:
- Igaz szívű emberek, hol vagytok?