Látomás
Láttam sötét éjben napsugarat.
Láttam víz alatt szállni madarat.
Láttam pocsolyában tengereket.
Láttam a föld alatti hegyeket.
...sötétlő üstökét vállamra tette.
Ajkamon hagyta kormos jó éjt csókját,
s nyitott előttem édes álom-portált.
Mire gondol a vadász
fönn a magasban?
Ül némán, türelmesen,
a levegőt veszi csak, de azt is halkan.
Amikor a napsugár benéz az ablakon,
árnyékok jelennek meg a falakon.
Megannyi mókás lehetőség a játékra,
ujjaiddal alakokat varázsolhatsz a falakra.
El innen máshová,
ez itt a Halál!
Szólít és csak vár.
Nem is keres, de mégis megtalál.
Kátyja sírján a tavaszi nap
Csendben elmereng,
Kátyja élt és meghalt,
Hiánya békés szonett egy hajnalon.
Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:
Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.
Fogynak már a mérföldkövek utamon.
Lihegve megállok, - kalapál a szív -
A fákban csendes nyugalmat találok,
S az útszéli mély árok magához hív.
Mályvacukor-égen
alázatos csendből,
felhőlélegzetű
ambrózia cseppből
még szikrázik bennünk
az emlékezet és olykor dorombol:
meleg kályha;
zűrzavarok egymásutánja.
szögletes percek, elkopott lélegzetek,
homlokráncok: felnőtt sorsgyomok,
az arc peronjain elütött gyerekkor,
amin esendőségünk titka átdobog,
csellengünk észrevétlen az erekig,
hol a ma-kőkorszak csaló, sarlatán.
senectus insanabilis morbus est
A piszok fél, és dödög serényen
A pléd glazúrján át, szegény.
A piszok vádlón néz, hősi félszben,
És rettegés ül két szemén.