Látomás

Ebergényi Anita

Nincsen más...

El innen máshová,
ez itt a Halál!
Szólít és csak vár.
Nem is keres, de mégis megtalál.

Tovább...

Hangyási Mihály

Kátyja halála

Kátyja sírján a tavaszi nap
Csendben elmereng,
Kátyja élt és meghalt,
Hiánya békés szonett egy hajnalon.

Tovább...

M. Laurens

MA LÁTTAM!

Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:
Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.

Tovább...

M. Laurens

FOGYNAK MÁR...

Fogynak már a mérföldkövek utamon.
Lihegve megállok, - kalapál a szív -
A fákban csendes nyugalmat találok,
S az útszéli mély árok magához hív.

Tovább...

Horváth Piroska

Angyaltoll

Mályvacukor-égen
alázatos csendből,
felhőlélegzetű
ambrózia cseppből

Tovább...

Péter Éva Erika

[a tenyeredbe]

a tenyeredbe hulló szavakat hántod...

Tovább...

Péter Éva Erika

[még szikrázik]

még szikrázik bennünk
az emlékezet és olykor dorombol:
meleg kályha;
zűrzavarok egymásutánja.

Tovább...

Péter Éva Erika

[szögletes percek]

szögletes percek, elkopott lélegzetek,
homlokráncok: felnőtt sorsgyomok,
az arc peronjain elütött gyerekkor,
amin esendőségünk titka átdobog,
csellengünk észrevétlen az erekig,
hol a ma-kőkorszak csaló, sarlatán.

Tovább...

Kamarás Klára

Látomás

Az idő egyszer mindent egybefon....

Tovább...

106102

M. Laurens

A PISZOK

senectus insanabilis morbus est

A piszok fél, és dödög serényen
A pléd glazúrján át, szegény.
A piszok vádlón néz, hősi félszben,
És rettegés ül két szemén.

Tovább...

Molnár Jolán

Bosch látomásai

Pokolmáglyák lobbanásában égig égek,
tótágast állók roncsán riadva rettenek....

Tovább...

Horváth Piroska

Az én angyalom...

Imbolyog, elzsibbadt minden idegsejtem.
Imponál pásztázó íriszének fénye,
kóvályog a fejem - pillantásba vesztem,
bűvkörébe ejtett varázslatos lénye.

Tovább...

M. Laurens

OLY KORBAN ÉLEK...

Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,
hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.
Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:
miként kell hazugságban élni, otthonosan.

Tovább...

M. Laurens

EGY ÁRNYÉK TÁNCOL...

Egy árnyék táncol a falamon.
Fény szülte, testetlen nőalak;
kopott lelkem szüleménye Ő,
akár e málladozó falak.

Tovább...

91150

Heniger Istvánné

Látomás

Szürke, álmos a hajnal,
kárörvendnek a varjak,
a horizonton még tétova
a küzdelmes holnap.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom