Látás
Mivel a társadalom részét alkotod
Sablonos a szíved, sablonos, ki vár,
Sablonosan éled sablonból, mi jár.
Sablonod a várad, benne ruha száz,
Sablonoddal véded, Mindegy, mit is látsz.
mielőtt áthajlunk
a gyűrött téren
időn anyagon
úgy félig ébren
Volt egyszer egy fiú, aki semmit sem látott,
Így nem látta soha a kinti világot.
Nem láthatta a Nap büszke fényét,
S nem ismerte a sötétség éjét.
Látlak, töprengek: vajon vágylak?
Vajon perzselnél-e, ha hagynám?
Égetnél-e, vagy csak kínoznál?
Töprengek: vajon vágylak? Látlak!
Otthon az a hely,
honnan dobszó hallatszik,
hol lelkem pennái
az eget türkizre festik
Nem vagyok egy varázsgömb,
Az igazat látó.
Nem vagyok jóstehetség,
A jövőben járó.
Egy nő van az életemben,
akit nagyon szeretek,
kivel egész életemben
nagyon boldog lehetek.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
merengéseimből
Pirkad. A város még álmodik. Zajtalan.
Elmém csak úgy létezik dallamtalan.
A hajnal kicsit hűvös, fázósan betakar,
társam egy feketerigó, zizzen az avar.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Sokat szenvedett az én Anyám,
emberfölöttit - élete folyamán.
Így nőttem a fájdalmak arcán
könnyeket lapozgatván.
Látlak, nemcsak a
Külsőt, téged bent, addig...