Lát
Ha kijártunk
Minden tévutat,
Akkor rájövünk,
Vissza kell térjünk sajátunkra.
Állok némán, rád gondolva,
fejemet lassan félrefordítva,
nem akarom látni,
hogy mást fogsz karolni.
A lét, ha még a vészt tekint vigyázni,
az ég felé imé kezét kitárom.
Most még láthatom.
De átkozott e világ,
mert így kell, hogy éljem,
hogy láthatom a virágokat,
de le nem téphetem.
Egyet sem.
Picinyke ékszer: kristálygolyó,
Rengeteg emlék, mint egy folyó...
Hullámzó habja visszacsap
S ránk omlik, akár a zuhatag.
Hullámok hátán sodró sejtelmes karavellán állok,
A végtelen távlatába látok én, s a vágyak lágyan járnak át...