Lágy
Éjszaka kilábalsz a fövenyre
vacogó homokszem-sercegéssel,
áttetsző medúza-remegéssel.
Várni fog. Puha bársonyköpenybe
Erácska a holdfényben mindig kint tündököl!
A szíve sokszor senkit se gyötör,
amikor Ő már minden, de mégsem pöröly.
Oly nehéz azzal beszélni
Ki szóba sem áll veled
Pedig egykor égre-földre esküdött
Hogy ő bizony szeret
Megdobban a szíved,
Amikor feléd nevet,
Percek múlva mégis
Szikrát szór a szemed.