Krampusz
Megérkezett a hideg, decemberi hónap,
ilyenkor mindenki egyre izgatottabb.
Gyermekek elküldték a kívánságaikat,
csillogóra suvickolják a csizmáikat.
Szeretlek én, kedves Télapó,
akkor is, ha nem esik a hó,
akkor is, ha éppen süt a nap,
ha meleg az idő, nincsen fagy.
Varázshegyi barlang-lakban
élt egy kicsi krampuszgyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.
Így történt a múlt évben,
a Krampusz bebújt a kéménybe.
Mérges volt ám, jaj, de féltem,
azt hittem, hogy nekem végem.
A Mikulás hazaért,
pihenőre hazatért.
Jegyzetében szedve áll
jó is, rossz is, - nem vitás!
Krampusznak lenni jó,
ugrálni, ha hull a hó,
gombócokat formálni,
összegyúrni, dobálni
Mikulásnak süvegére,
havat fújni, mókázni!
A pokolban nagy a bánat,
a jóságra nincs bocsánat.
Luciferkó szégyenszemre
mindig csak jót cselekedne!
Élt egyszer egy krampusz, Bendegúznak hívták,
s nevét a gyermekek biz ezerszer elsírták,
Hisz Télapónak napján ártott, hol csak tudott,
mert játékok helyébe ő virgácsokat dugott.
Messzi Észak országában,
Valahol, egy jó nagy házban,
Vidáman telnek a napok,
Ott táncolnak a krampuszok.
Megtértek mind, íme a rosszak!
megmerítkezve, ahányan voltak a jóban,
gonosz ruhájukat mind levetették,
tiszta, fehér, gyolcs köpenyeket hoztak...
Cibere patája nem csúszik a jégen
Kókány elolvasztja körben a havat
Pöszmöte a felhőket számolja az égen
Sutty már a teli zsák nyakán matat
Kriksz, kraksz, krampusz, szarvashorpasz,
Pata-rúgás havat porlaszt.
Mindegy, hogy mi a nemed,
ő tudni fogja a te neved!
Rosszak vannak a listáján,
gondolkodhatsz, milyen voltál?
Mikor jól vagyok, nem akar menni.
Ma viszont megharapott a macskám.
Igen, az édes, cuki, kis fekete krampusz.
Meg is evett volna tán, ha hagynám,
Hogy lakmározzon a kezemből,
Mellyel eddig etettem reggelente...
"Főldiekkel játszó
égi tűnemény"
seprűnyélen szálló
vagy: kéménylyukon álló
Mikulás-ledér!
vagy: Krampusz-tehetség!