Köszönöm neked
Nincs énnékem semmim se
Mivel kedves szavaidat köszönhetném
Így hát én is írok neked pár sort
Drága jószívű barátném
Most pedig, Férfiak, hozzátok szólok,
köszönet, hogy velünk, Nőkkel, tisztelettel bántok,
s mindazért, hogy védelmeztek, ha kell,
s mi büszkén felnézhetünk Rátok, s szeretettel.
Azt hiszem, ma már a szerelem ritka látogató,
Bár korom és élményeim halmaza felróható.
Új élmény nekem, hogy itt vagyok,
én most már veletek maradok!
Oly fáradt vagyok és nagy a fény,
épp csak hogy világra jöttem én...!
Egy ideje már üresjáraton közlekedtem,
csak hagytam, hogy a dolgok megtörténjenek,
nem sok minden érdekelt,
hiába lett végre pénzem, időm,
a tüzem, mi egykor belülről perzselt, hajtott,
hamuvá porladt, kihűlt,
felgyűlt érdektelenségben napjaim tovaszálltak,
s én néztem őket távolodni tétlenül.
Vannak pillanatok,
amikor keresem,
hogy hol vagyok.
Hallomásból
már talán tudom,
itt már jártam.
Apám emlékére
Kicsiny, zömök, mokány
ember voltál,
mikor mezítláb elindultál
Földesről Budapestre.
Szíved segítsége
árad mindig felém,
lelked érzékenysége
biztos csak az enyém.
Tizenöt éve, hogy kimondtuk - Akarom,
soha nem felejtem el a pillanatot,
tudtuk, az élet még sok mindent tartogat,
a pillantásod simogatta arcomat.
A kétség tőrét merítetted szívembe.
Elhitetted, hogy soha nem kellettem.
Mi köztünk volt, az nem az igaz szerelem,
Nekem most már Temelletted nincs helyem.
Valami új
Köszönöm az Istennek,
Hogy nekem adott egy kis időre.
Megtanítottad, mi az igazi szerelem.
Aztán össze is törted!
Mint Radnótinak Fanni, Te nekem olyan lettél.
Mert múzsám, vágyálmaim tárgyává vagy, megihletsz....
Köszönöm Neked, ezt a pár röpke hónapot,
köszönöm Neked, hogy kiszínezted a szürke hétköznapom.
Köszönöm, hogy megismerhettelek,
köszönöm, hogy halottnak hitt szívem újra éledhetett.
Köszönöm Neked, hogy megmutatod az utat,
Milyen az, amikor ember egy cél után kutat,
Hogy megérthesse, mi az értelme életének,
Láthassa az esélyét minden küzdelmének.
Szívem legmélyéről most köszönetet mondok néked,
nem kell válaszokat keresned, miért írom ezt néked,
tudod, fáj, hogy nem lehetek olyan, amire vágyom,
de remélem, lesz még az életben sok ilyen barátom,
megelégszem azzal a jóval, hogy megállsz egy szóra...