Köszönet édesapámnak
Anyám, míg élt, sírt, nevetett,
Apám, míg élt, tette dolgát,
És mily apró az élet,
Ez is szolgált, az is szolgált.
Drága Édesapám:
kacagó - kék szemű!
Tőled örököltem
mosolyom és derűm.
Szomorúan zeng most a templomi harang,
s szívünkben hirtelen csak üresség marad.
Édesapám, drága apám:
Mindig jóra tanítottál.
Felneveltél, sosem vertél,
Kedves szavakkal szeretgettél.
Szólok hozzád sokszor.
S nem csak így, távozott szerettek ünnepén.
Minden gondolatot, mely hozzád köt örökre,
ezerszer átrágok újra és újra:
Te Apám voltál, s neked idősebb fiad én.
Mikor este kihunynak a fények
S a szobámban egymagam vagyok
Felidézem Édesapám arcát.
S könnyes szemmel így fohászkodok...
A világ legcsodálatosabb szüleinek
Nincs annyi köszönet, mi elegendő lenne,
Nincs annyi hála, ami eleget tenne
Neked, drága anyám s apám,
Fogadjátok most az én hálám.
Lobog még...
de véle porlad,
kit szeretünk oly` régen,
mint kialudt tüzek, tűnnek el
földhalmok tengerében...
Köszönöm az életem...
Újból keményen tizedeli
szeretteimet a végzet,
a gyászleplébe öltözik
nálunk örökre az élet.
Elmondom neked
megidézve kék szemed,
egy pohár bort emelve rád,
köszönet mindenért, édesapám!
Köszönet nektek apám, s anyám!
Hálával tartozom az élet hajnalán.
Szívetekben legyen boldogság, béke
Töltse meg lelketek a boldogság reménye...