Korrajz
Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne, ha fellátogatnék magához oda?
Van apám és van anyám,
Van istenem, van hazám,
Nincsen bölcsőm, szemfedőm,
Nincsen csókom, szeretőm.
1001
Cyber autópályán robognak a fiatalok,
egyesek és nullák között, mellettük a kirakatok.
Letöltik azt, ami kell, és utána menni kell,
menni kell, mert vár a játék,
"ebből aztán ki nem szállnék"
Ez a szlogen terjed el,
mint a futótűz az erdőben.
kirakatokban panoráma élet
kiposztolt, színlelt, görbe kis mosolyok
like-okban mért remegő önérzet
dzsentrik mulatnak a netes porondon
...összeesküdött ellenem a magány
s mint aki nem várt csomagot bontogat
keresem mélyen, magamban a hibát
Fullasztó kocsmában felvizezett sörrel
bánatomat oltom, unalmas közönnyel.
Jobban szeretnék a boldogságra inni,
csak nem tudok én már senkinek sem hinni.
EGY VÉN MARHA EMLÉKEI
Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.
Már a saját árnyékomat üldözöm
Reményvesztettként, kit mókuskerékbe löktek,
Rám téve a fojtogató nyakörvet,
Ami minden reggel a tükörben üdvözöl.
Avagy, kinek nem blúza, ne vegye magára...
...És nem szeretlek téged, csak megjátszom magam.
Legyen sok-sok pénzed, s én vezetlek az orrodnál,
Új cipőért cserébe a képünket is posztolnám.
Oly korban élünk, mikor több ház épül, mégis kisebbek a családok,
Növekszik a kényelem, de nincs időnk, és kihaltak az igaz barátok.
Gondolataiba mélyed,
Mint a vízparti bánatos.
Hosszú haja földbe téved,
Emlékeid mind sárba fojtsd.
Talán vantalannak kellene lenned,
hogy ráébredj, a szíved a kincsed.
Mit birtokolsz, az birtokba vesz,
a matéria civilizációs bilincsed.
...néha süt még ránk a Nap,
mély szakadék áll előttünk,
mind megtévedt áldozat.
Gyűlölöm ezt a hazug világot,
hol ember embernek farkasa.
Ahol azt, ki éleszt virágot,
halálra tapossa testvér nyoma.