Koronavírus
A költő tollával harcol a vírus ellen
Megfáradt időkön meghal a remény,
Az anyaföld is könnyezik szegény.
Mélabús idők jöttek koronavírussal,
Olvad a jéghegy is, mit tegyünk magunkkal?
Rabként élem víg, bús perceim,
a négy fal lett a legjobb barát,
ablakba bámul a nyugvó Nap fénye,
s kutyák jelzik, van itt még világ.
Mi a gond az emberrel?
Talán túl sokat teremtett,
s felelőtlenül cselekedett...
Aggodalommal teli arcok,
Járvány elleni nagy harcok.
Többször mossál kezet, ember,
Hogy a vírus el ne érjen.
Ismeretlen kór... félelem terjed.
Csupa kérdés a sok védtelen.
Egyszer a világból eltűnnek a fények.
Hol árnyak suhannak, nem koppannak léptek.
Megkopott színeket már senki sem látja.
Elcsitul az ember minden gyarló vágya!
Jó tanács
Ne hidd, hogy e kórság megállíthatatlan!
Rajtad múlik. Bízz hát az igaz szavakban.
Nem kérnek ők, értsd meg, semmi különlegest,
csak azt, hogy te mindig igazságot keresd.
Megjöttél? Érzed a reményt, a tavaszt?
Vígan zengnek nekünk a madárkák,
még a napsugarak is csodálják,
virág illata, zamata oly pazar!
Mama, szia, jó ez a skype!
És minden nap beszélhetek veled!
Most én vagyok a nagyikád,
én mondom: vigyázz magadra,
és hogy mi történik itthon,
én mesélek neked.
Koronavírus
Elfogyott szappan a polcról,
kihalt mosoly az arcról,
parányi, láthatatlan vírus
tombol,
s minden szépet lerombol!
Akkor még nem tudtuk,
hogy az utcák néptelensége
mit jelent. Gyermekkacajok
tűntek el a "maradj otthon"
kijelentéseiben, míg a
föld árkaiban megtisztult
március szedi agg áldozatait.
Vegyük fel a harcot a koronavírussal
Futótűzként terjedt a Földön a megrázó hír,
Rá egy hónapra már több, mint ötezer család sír.
A vírus ennyi családból szedett áldozatot.
A világ rettegi a bizonytalan holnapot.
járvány
Ne félj, öreg barátom,
benned él a múlt, jövő,
nem ülünk mi parázson,
de bölcsességünk mindig,
most is vírusölő.
Csak ne pánikolj!
Ez is egy vírus,
Józan ésszel gondolkodj!
Volt ilyen sokszor.