Koronavírus
Út a jövő fele
Meg sem vettük a mozijegyeket,
Nézzük mégis saját filmünket.
Zajlik benne éppen a könnyfakasztó,
Világméretű, szomorú filmhíradó.
Isten:
Nézz le a Földre te, nézz fel az égre ma, hol van az álmod?
Régi, kiszáradt erdeid éke lehullt az avarba,
Nap sugarára a cinke se rebben, éneke halk már!
Oltóanyag kellene most,
szeretet,
nemcsak amolyan sok álmos
felelet,
tavasz mindig fényét adja,
lenge szél is megsimítja
kezedet!
Az elmaradt szalagavatók emlékére...
Évek óta arra vártunk,
érkezzen el a mi táncunk,
keringővel, kecsességgel...
Várod már a járvány végét,
hiába,
szívünk februárnak fényén
kitárva,
kellene már sok jó program
éltető,
ám az ember még sajnos, ma
kétkedő!
Csend van a téren,
tél szökik éppen,
fák derekánál néha megáll!
Kemény katona kerget vonatot.
Kezében hord megannyi csomagot.
Csomagban csempész ezer emléket.
Magával húz ismert emberkéket.
Szilveszter, szilveszter, rövid a te királyságod
Egy röpke napon át viselheted diadémod.
Egyetlen éjszakádon az egész világ harsogva
Ünnepel, fújják a papírtrombitát, robbantják a
Milyen világot élünk mi ma?
Hogy többet ér egy karácsonyfa
Vagy egy városi kivilágítás,
Hogy mehessen a nagyzolás
Hol van az arcod?
Maszk, mi takarja,
vívod a harcod,
élet akarja
önfegyelemmel,
benne a szándék,
vár csak az ember,
léte az árnyék!
A Karácsony kisgatyában folytatása
Üresek a havas lejtők,
gyerekek szelleme suttog a fák között,
a mezőt teleszórta a fertő,
Jézus erre az évre elköltözött.
...hogy e pokoli ragály tovább ne üljön tort felettünk,
hogy a remélt legyőzéséhez legyen elég türelmünk,
hogy addig is az ördögöt legyen erőnk elviselnünk!
Egykori szerelmem
barátnői közül
az egyik szép leány
az álmomba került.
Februárban hosszan elaludtam,
Testben, lélekben bebábozódtam.
Lehetőségem nyílt gondolkodni,
Sötét volt, és bús magánnyal teli...
Engem is elkapott ez a bánat,
Koronavírus vagy mi a neve, gyalázat,
Tünetet észleltem, nem törődtem vele...