Koronavírus
Engem is elkapott ez a bánat,
Koronavírus vagy mi a neve, gyalázat,
Tünetet észleltem, nem törődtem vele...
Akkor még nem tudtuk,
hogy az utcák néptelensége
mit jelent. Gyermekkacajok
tűntek el a "maradj otthon"
kijelentéseiben, míg a
föld árkaiban megtisztult
március szedi agg áldozatait.
Ballagna a vén diák tovább, tovább,
Kongnak az iskolák. Vár rám a cimborám.
Március 16-tól karanténban élek,
És bevallom, a COVID-19-től félek.
A Classroom lett az osztálytermem,
Bezártságban élhetem az életem.
Karanténba vagyunk zárva,
A belső vadállat a ketrecet rázza.
Csend üvölt, már alig cirkál Hősök terén
bárki egymástól száz méter távolságra,
az Andrássy útról egy villamos beszél,
és visszhang lett Budapest partitúrája
koronavírus után
A karantént
feloldották.
Az utcákon,
a tereken
újra vidám
gyermeksereg...
Azok a benti idők!
Mikor nem mersz az utcára menni,
mert félsz a koronától...
Micsoda csendben érlelő órák!
Rabként élem víg, bús perceim,
a négy fal lett a legjobb barát,
ablakba bámul a nyugvó Nap fénye,
s kutyák jelzik, van itt még világ.
Mi a gond az emberrel?
Talán túl sokat teremtett,
s felelőtlenül cselekedett...
Sikolyok szállnak a levegőben,
Eddig éltünk csak gondtalan
Buborékban, rózsaszín felhőben.
Minden évben készültünk rá,
ki így, ki úgy - hite szerint.
Készült sonka, piros tojás,
s bokor alján fészek - megint.
Vírus
Felnéztem az égre,
Nap, mint koronavírus,
nézett le a földre!
Utálom, hogy most itt ülök,
- S ahogy nyomnak a hírek,
Szivárognak - mint a sebből,
Ki belőlem a rímek.
Denevérbarlang.
Hordozza, ő a postás.
Láthatatlanul.