Könyvek
Léleknek táplálék a zamatos betű,
egy korty a világból az éltető nedű,
szónoki emelvény, hogy értsék a csodát,
jó szándék tapossa a régen-volt nyomát
Legyen csak már vége ennek,
Pihennék puha párnámon...
Mennyi szép kincs
És mennyi sok rejtelem.
Sajnos otthon annyi nincs,
Ezért ezt a helyet keresem.
Ülök egy kényelmes karosszékben,
Nem érzek mást csak ürességet.
Nincs semmi, aminek igazán örülhetnék,
De azt hiszem már sírni se tudnék.