Könnyű
Egyszer mindenkinek eljön
Az idő súlyt akaszt nyakába
Lassan halmozza ahogy felnő
Mire ráeszmél annak súlyára
Hétfőtől vasárnapig, az estétől másnapig,
Reggeltől egész estig, gondolattól a tettig...
Lélekkő, légcső, lépcső,
Ár, vár, már és sztár:
magasabbnál magasabb,
Lélekkő, ékkő szívemből,
És továbbiakban szívből.
Vágyálom és kesergés,
Minden nap egy újabb megértés.
Szívem sarjai még jobban sírnak,
A fájdalom lélekben nehezen kibírnak.
Bársonypalást óvja a hevesen dobbant,
mézszínű húrok dallamára lobbant
búzamezőt.