Kókler
Egy kókler költő szerelmes verse
Csücsöríts két szép szemeddel,
És kacsints rám nyelved hegyén,
Csábíts el, mint kolbászt a lecsó,
Szeress úgy, mint magamat én.
[Petőfi Sándor nyomán]
Azt hiszed, hogy nem írnék
Zsákszámra jobb verseket?
Ám mit tegyek, ha lényem
Csak önzetlen szeretet.
Nem feltűnő, hogy kies kis hazánkban
nem esemény egy Vátesz-verskötet,
vagy fogalmazva némileg lazábban:
a zúzda várta nagy többségüket.
A Nagy Váteszre lesújtott a válság,
nem gazdasági, csupán szellemi:
legfrissebb versét fásultnak találták,
alkotóházba ment hát ihleni.