Kívánság
Valentin napjára
azt kívánom neked,
hogy a nagy szerelem
járja át a szíved.
Élt egyszer egy piros kakas,
nagy háreme volt neki,
mégis kedvetlen volt mindig,
mi baja van, ki érti.
Hozzon az új év bőséget,
égre szivárványt, fecskéket,
gondot, bánatot elűzzön,
asztalra abrosz terüljön...
Mikulás, te bölcs ember vagy,
szakállad is oly fehér,
szíved hangja el sose fagy,
tudod, hogy mi mennyit ér!
Éjjel, ha felnézünk a bársony égre,
Nevetve hajolnak ránk a csillagok,
Fénykarjaikkal szelíden becéznek,
S közelben szállnak az őrzőangyalok.
XXIX
Nem tudom, végre van-e értelme
Ennek a pár hirtelen jött sornak,
Vagy úgy az egész kósza életnek,
De talán lehet ez egy új korszak,
Miben hullámozva, de partot ér
Lelkemnek e kicsiny kívánsága,
S nem merül el, mint ahogy sok-sok év...
Add meg Uram, amit kérek!
Nem csodákat, nem meséket,
csak annyit tégy, `mire kérlek...
Szerelmes csillagok,
Látjátok, itt vagyok.
Alattatok állok,
Dühös szavakat kiáltok!
Az erdőben esteledett,
Jankó is elcsendesedett,
két kezét imára fogta,
ahogy minden este szokta,
imájában azt kívánta,
teljesüljön az a vágya,
hogy reggel, mikor felébred,
nem hisz a saját a szemének...
Adott az élet valamit
valamiért, valamit (mit?),
mézédeset, túl keveset.
Nem hiszem! Csak ennyi lehet?
2. rész
Május harmadikán üljük Irma napját,
adjuk meg hát neki rendesen a módját.
Szép virágcsokorral köszöntsük fel őket,
úgy alapozzuk meg a boldog jövőnket.
Hagyjuk hátra, ha volt, haragunkat,
békével a lelkünk sokkal boldogabb.
Bajunkban őszinte barátra találjunk,
könnyebb legyen elviselni fájdalmunk!
Jó szívvel forduljunk a rászorulókhoz,
nem tudhatjuk, ki milyen terhet hordoz.
Fáradt fűz ölel magányosan,
Szél sem suttog magában,
Halk fészkelődés, apró rezzenés,
Nádas közt kis neszelés.
Asztalokon fazék lencse,
Kísérjen el a szerencse -
Ami rossz volt, elillanjon,
Derű soha el ne hagyjon!