Kívánság
Szívemben egy vágy,
Oly végtelen kívánság.
Lelki gyötrelem...
Nem akarok én sokat,
Csak ölelő karokat,
Ahová elbújhatok,
Ha védelmet óhajtok.
Úgy emlékszem rája, mintha ma lett volna,
gyermeknap reggelén kelepelt a gólya.
Ki is szaladtam én a házunk elébe,
sárgalábú gólya szállott a kéményre.
Szelíd arcom kicsi bárány.
Légy ma te is kedves sárkány!
Dühös tüzed ne is égjen!
Jöjj és játssz velem a réten!
Talán egy aranyhalat,
Ki lesi minden kívánságomat.
Vagy egy bohóchalat,
Ki csak a szívemmel játszogat.
Reklamáció
Kedves Univerzum!
Már 24 óra is eltelt utolsó kívánságom óta,
de még nem jött nekem pénz, se levél. (A manóba!)
Pedig nem kérvényeztem tőled sokat. (Vagy mégis?)
Nem tudom, de ügybuzgalmamban született mellék is.
Köztudott, hogy azt tartja sok mendemondás, ősi titok, szent írás, motivációs forrás:
bármit is kérsz, azt megkapod. Kulcs a szívben, s várhatod, ha égő vággyal hithűen akarod.
Így hát: Kedves Univerzum! Néked üzenek pörögve (hátha nem váltok közben ürömre)
és erényes kérvényemben Téged arra ösztökéllek, most nézzen le rám a mindenséged!
Kívánság, vágy és a szeretet...
Köztük vajh` mi különbség lehet?
Kiskertemben van sok szép virág,
Jácint, tulipán s csillagvirág.
Mesélsz-e, anya, a békáról,
a cipőjéről meg a sétáról,
az erdőben lakó barátról:
a folyton ugrándozó madárról?
Van egy cicám, kis fekete,
képzeld, Lucy az ő neve!
Félig cica, félig bagoly,
fenn a fán lakik valahol.
Mára szép napot kívántam, a Napot ragyogni lássam.
Különleges nap a mai! Várom... teljesüljön vágyam.
Úgy eltelt egy újabb év,
Hiába marad pár kép
Valamennyi emlékkel,
Elhúz nagy sebességgel.
Nem tudod milyen ez, de tudni fogod...
Advent lábnyomában,
álmoknak havában
ideért karácsony!
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
...Ha Te fájsz, én is fájok,
örülsz, örül az én világom.
Temetsz, temetek én is,
Életet adsz, élek én is.