Kitaszítottság
a capite foetet piscis
Én hordom mocskotok
fertelmes halomba,
derekam tőletek görbe,
becsületem a vödörbe`:
gazdag avagy koldus,
mind elfordul fintorogva.
François Villon nyomdokain
Most, hogy az utcára vetetten élek,
abban bízok, Ki mégsem szolgalélek.
Én is ember lennék, s nem holmi hályog,
mondjátok hát meg: Nektek miért fájok?
És jajong a balga lélek
arccsontjai sápadt ékek
másik szegénynek könyörög
- nyomora úgyszintén örök-
takarója csak az alkony
narancsvörös hajú asszony...
Mögöttünk kullogott, de velünk nevetett
ritkán ölelt minket, de tudtuk, szeretett
és ha bármi baj volt, Ő óvott és mi mind
tudtuk, milyen kincs Ő, még csak könnye sincs.