Kesergő

Kustra Ferenc

Ez az élet?

Milyen élet ez?

Én még csak huszonkét éves vagyok,
De már apát és társat gyászolok.
Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem,
Gyötrő, lélekölő emlékeket nem feledhetem...

Tovább...

Kustra Ferenc

A temetőben...

Égjetek, lángok!
Gyertyafény is magányos...
Virághervadás...

Tovább...

Kustra Ferenc

Halkká dermedt szavak

Ódon fák tövében pihen a sok sírkereszt,
És így lesz akkor is, ha már itt a vízkereszt...
A novemberi télelőn viharszárnnyal támad a fagyos szél,
Ó, jaj, mindenkinek, aki nem menekült innen el, mert nem fél...

Tovább...

Kustra Ferenc

Halottaimnál...

Pislákoló kicsi fények árnyjátékát nézem,
Az arcod vonásait szeretettel felidézem,
Lefolynak a gyertyák és elfogynak az életek,
A kis gyertyafüst száll, de fájdalmaink élesek.

Tovább...

Kustra Ferenc

Sok éve mohalepte kövek...

Sok éve mohalepte kövek már mállanak,
Szomorkásan állva itt az őszben csak várnak.
A nélküled volt élet romjai mutatják a mának,
Itt nyugszotok én eleim... régi emlékek is mállnak.

Tovább...

Kustra Ferenc

Egymás hiánya!

Ahogy vége, elmúlt az élet... már nincsen több akarat,
Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.
Kedveseink már nem hiányolnak, nem létezel...
Kedvesem, a hosszú utadon, fent visszanézel?

Tovább...

Kustra Ferenc

Mohás síremléken ücsörög az emlékünk...

Többünk is a temetőben, rossz, korhadó padon ücsörög,
A halál lehelete szúrós, sebzett lelkekben dübörög,
Tekintetünk a már régen, szintén korhadt fejfákra révedt,
Sok ember a temetőben neszez... emlék fejfába vésett...

Tovább...

Kustra Ferenc

Itt van már az ősz a temetőben

Itt van az ősz, lehull a falevél,
A temetőben zizzenve zenél.
Érezni még benne a nyári éjt,
De ősz már kergeti a meleg szélt.

Tovább...

Kustra Ferenc

Álmomban káosz?!

Álmomban... káosz, te sújtasz engem,
Ne nevess, ne átkozz szívből engem!
Vagy nevess, és csak átkozz! Tégy már hát!
Harapj sors, zúzz már miszlikbe... nahát.
Szét akarsz tépni, agyontaposni?
Nem hagynál végre csak megpihenni?

Tovább...

Kustra Ferenc

Megérkezés...

Haikuban...

Röpke gondolat,
Villant! Csak áthaladok...
Mint sebesvonat.

Tovább...

Kustra Ferenc

Kimegyünk a temetőbe...

Kimegyünk a temetőbe, sírok előtt megállunk egy percre,
Emlékezve már ott lakó, de nem feledett sok szerettünkre.
Ők voltak nekünk a család, meg a nyugalom, az ősök,
És éltükben voltak ők nekünk a mindennapi hősök.

Tovább...

Kustra Ferenc

Őszi falevelek a síron

Őszi falevelek mindent beborítanak a föld felett,
Légben, szélben is sodródnak, elsuhannak a sírod felett...

Tovább...

Kustra Ferenc

Itt hagytatok, küzdhetek egyedül...

Éjjelente néha könnyek közt alszom el,
És néhányszor rémálomra ébredek fel,
Ez, mint rostos szívszakadás, nálam telel,
Bánatcseppekként a lelkemben vesztegel.

Tovább...

Kustra Ferenc

Csendes eső esik a sírok felett

Európai típusú tankában

Halottak napján
Esik vagy fúj, kimegyünk.

Tovább...

Kustra Ferenc

Elindulok

Csak úgy elindultam a kihalt utcán,
Nézem, sehol nem látok senkit.
Egyedül ballagok az üres utcán,
Én úgy megölelnék mindenkit.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom