Kesegő
Esőben kullog a végzet... a halottak napján
Versben, európai stílusú haikuban és eredeti stílusú tankában
Sebesen vágtató viharban, az esőben kullog a végzet,
Utoléri, nem a viharban... a megsebesült nemzedéket?
Szemünkbe villámlik, vágyak felhőtemetőbe temettetnek,
Vihar fölénk úszik, és fájdalmam szikrái nagy lángot vetnek.
Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
Dzsungelben járok 3.
Nem tudom, az élet miért olyan, mint egy dzsungel?
Másnak nem? Én érdemeltem-e jót valamivel?
Folyton fába, bokorba, vadállatba ütközök,
Kerülném ezeket, de... csak beléjük ütközök.
Az élet nagy boksztermében edzek,
De lassan már félek,
Mert az élet láthatóan bekeményít,
Talán előadja a kiütit?